Az a baj veled, hogy kibaszott magas lovon ülsz és úgy nézel le egy másik csapat szurkolóira, mint valami kibaszott istenség.
A realitás valóban német gyõzelmet és vele együtt magabiztos továbbjutást diktál.
De hálistennek az élet - és így a labdarúgás is - tele van irreális dolgokkal. Millió irracionális eredmény született a labdarúgás történelmében, amit minden esetben a tiedhez hasonló magabiztos várakozások elõztek meg. És mi, Arsenal szurkolók kérünk elnézést minden Bayern szurkolótól, hogy bár a tényeknek és a realitásnak fejet hajtva elismerjük az ellenfél nagyságát, azért titkon összekulcsoljuk a kezünket és reménykedünk, hogy annyi balszerencse, kiábrándító szezon és BL szereplés után talán most velünk is megtörténhet az a megmagyarázhatatlan és lehetetlennek tûnõ csoda, hogy a világ jelenlegi legjobb csapata ellen meghazudtoljunk minden racionális alapokon nyugvó tényt.
Sajnos nekünk csak a remény maradt. De kérdem én, hogy nem ez a szurkolás lényege? Hinni, remélni, hogy nyer a kedvenc csapatod?
Semmi tisztelet nincs benned, ahogy annak idején a legtöbb Barcelona drukkerben sem volt, amikor éveken keresztül egyeduralkodói voltak a futballvilágnak. De hát a siker sok mindenkit megváltoztat...