Köszi Hunnen, eddig elég rossz volt a hangulatom, de ez a levél egészen felvidított. :) Ez a természetesség a legpoénabb, még akkor is, ha csak álomról van szó.
"mostanra mar csak iveket tudok repülni"
ez a legkirályabb... :D Azért ne keseredj, Hunnen, mert én meg azt sem... :)
Amúgy nem tudom mér', de mostanában nem nagyon álmodok vagy nem nagyon maradnak meg. Lehet azért, mert ez a sok baromság, amivel nap mint nap szembesülök a suliban annyira levárasztják az agysejtjeimet, h már álmodtatni se tudnak rendesen szegények. :)