Ajaj, azt hittem nem fogok felébredni már soha az utolsó álmom ez lesz , oszt kész. :))
Szóval ülök egy teremben, ahol vmi szertartás folyik, és vannak többen is. Egyszer csak a többiek eltünnek, a szemem pedig becsukódik. Ki akarom nyitni, de nem tudom ,aztán végre résnyire kinyílik és látom , hogy áll valaki mellettem, de csak deréktól lefelé látom és vmi nõ lehetett ruhájából itélve. Meg akarom nézni , hogy ki az, de nem tudok mozdulni és a szemem is újra becsukódik. Huhh, gondolom magamba , most mi lesz, próbálom újra kinyitni , megint csak résnyire sikeredik, vagy ötször nekifutok, hogy végre lássak már többet is! Egyszer csak változik a kép és én az ágyban fexem mellettem a párom csucsukál, de õt is alig látom ,mert még mindig nembirom kinyitni a szemem rendesen és mozdulni sem birok. A francba, gondolom, hát ennek a fele sem tréfa, mikor leszek ismét mûködõképes, aztán eszembe jut , hogy egy picikét a fejemet kéne megmozdítani mikor a szemem is nyitva van , hátha jobban ki tudom nyitni és úgy is marad. :)) Na a következõ körnél sikerült megmozdítani a fejem sõt a végén már rázom , és láss csodát végre kinyílik a szemem teljesen és totál magamnál vagyok . De jó tudni! :))
Kiváncsi lennék rá, hogy egy kívüláló mit lát vagy érzékel ebbõl az egész ½"vajúdásból". Nem ez az elsõ esetem , hogy nem birok magamhoz térni.
Legutóbb ha jól emléxem úgy 10-11 éve történt ilyesmi. Az elsõ alkalommal volt a legrémisztõbb, de úgylátszik már kezdem megszokni:)) Meg már olvastam is róla, hogy mi ez a jelenség, és nem kell félni tõle. Na azért, nem sûrûn szeretném átélni:))