Na errõl nekem meg az jutott most eszembe , hogy egyszer hogy jártam nem álomban hanem valóságban, de álomból riadtam fel:
Ritkán du. is lefexek pihenni és egy ilyen alkalommal történt, hogy felébredtem látom szépen süt a nap (reggel nagyon világos van a szobánkba ha süt a nap) , na akkor készüljek mert költeni kell a leányzót és vinni oviba. Megyek a szobába és látom bevetve az ágy, gyerek sehol. Úristen , mitörtént? Hol van ? Ki vitte el, hova, miért, stb? Nézem az órát és látom félnégy, mi van megállt az óra? Nézem a másikat azon is, és még mindig nem értem mi van.Már teljesen ki vagyok borulva nem értem mi történt, aztán vagy negyedóra fejveszett rohangálás után valamit kapisgálni kezdtem, hogy nem reggel van hanem du.:)) Fú micsoda megkönnyebbülés,de még mindig alig hittem el , hogy mi van. Csak miután elmentem a gyerekemért az oviba nyugodtam meg igazán. Valószínû az lehetett, hogy hirtelen felriadtam, és a nagy világosság, meg hogy milyen kipihent voltam( ritka az ilyesmi):), szóval megtette a hatását:))Így utólag , már nevetek rajta, de akkor...,hát nem kivánom senkinek.
(Menetközben megfordult az agyamban az is , hogy lehet, hogy most csak álmodom:)