Egyszer azt álmodtam, hogy a 2. világháborúban, a falum felett repültem a magyar pumákkal. Egszercsak elszabadult a pokol, amcsi mustángok mindenhonnan. Eszeveszettûl próbáltam kikerülni a csatából, de ezek a szemetek jöttek mindenhonnan. Mindig többen voltak. A lõszer is már kifogyóban volt, meg egy tetü ellõtte a bal szárnyon lévõ kormányszerveket. Eddigre már a Balaton felett jártam, a gép elkezdett zuhanni a víz felé. Akárhogy próbáltam nem tudtam felhúzni, eszeveszettûl pörögtem az égõ géppel lefele. Elkerülhetetlenül belecsapódtam a vízbe. Útálom a vizet. Nem tudok úszni. A bekötõhevedereket próbáltam a késemmel elvágni, ezt nagy nehezen sikerült is. Ezután megpróbáltam kirugni az ablakot, de nem sikerült, fogyott az oxigén, és szép lassan meghaltam. Ekkor ijedtem fel. A legrosszabb az, hogy mikor felébredtem, kapkodtam a levegõ után, és éreztem a testemen azt az erõt, amikor egy kisgéppel emelkedsz vagy süllyedsz, és bedugul a füled. Nem semmi egy álom volt.