Huh, de szar álmom volt! :(( Most keltem fel, nemrég álmodtam, gondoltam, egybõl leírom. Tulajdonképp a belsõ félelmeimet álmodtam meg...
Úgy kezdõdött, hogy apámékat valahogy rábeszéltem, hogy menjenek el Vonyarcra hétvégére, bár esett az esõ, de egy idõ után már kezdett kikandikálni a nap. Szombat volt. Tulajdonképp elõre megálmodtam mindent, mert ma délután akarnak igazából is elmenni, és a barátommal így egyedül tudunk maradni. De olyan furcsa volt az egész álom, olyan valóságos, mert minden megtörténhet benne igazából....de nem hagyom! Szóval az álmomban nagy nehezzen rábeszéltem õket, aztán elkezdtek pakolni. De valahogy mégis elvittek engem is magukkal. A barátommal meg volt beszélve telefonon, hogy majd jön délután és hoz ma bort nekem, ahogy megbeszéltük (megjegyzem, igazából is ezt megbeszéltük tegnap, nem csak az álomban). Aztán apámék mikor elvittek, az nem is értem, hogy történt, olyan inlogikus, de persze álmokban nem kell logikát keresni. Azt mondták, hogy majd fenn, az emeleten jól elleszünk. Kérdeztem, hogy van-e ott TV. Erre mondták, hogy az csak lenn a konyhában van, meg a nappaliban. Odaértünk. Közben megjöttek az unokatesómék, az összes famili ott volt és nevettek (ááá, de utálom a famili gyûléseket), és akkor döbbentem rá, hogy ez nagyon nem jó így, haza akarok menni. Aztán ekkor elkezdtek kérdezni, hogy van-e munkám, találtam-e már (ettõl igazából is mindig félek, mikor megkérdezik, utálom). Aztán ezután mgekértem apámat, hogy vigyen vissza, haza. Õ meg csak nevetett. Sírva fakadtam. Aztán anyám végülis megsajnált, és mondta, hogy elvisz a vonatállomásra, és ott elmehetek majd a vonattal. Kinéztem a járatokat, közben felhívott a barátom, hogy ott vár a lakás elõtt, hogy hol vagyok, elmondtam neki, és megnyugtattam, hogy megyek mindjárt haza hozzá. Aztán miután beszéltem vele, akkor apám mobilja megcsörrent és az a fickó hívta fel, aki igazából nem vett fel engem múltkor, mikor az állásra jelentkezdtem, mert lenézett, de ezt hagyjuk, szóval az álomra visszatérve, az a fickó hívott és apám odaadta a telefont nekem, mert a fickó velem akart beszélni. Mikor a fülemhez tettem a kagylót (hozzáteszem, az álmomban nem tudtam, hogy ki akar beszélni velem), akkor a fickó beszélt valamit, akkor egybõl megismertem a hangját, és megilyedtem, eldobtam a kagylót és a fickó küldött egy ilyen csúszdát, amin lecsúszik épp egy emberke és még ilyen lefeléhangot is adott a csúszás, és ezt a telefonkivetítõn mutatta. Lehetett látni, mindenki látta, körbefogak az egész famili és mindenki csak nevetett én meg csak álltam ott és ismét sírtam. Kiabáltam, haza akarok menni. Anyámmal elindultunk a vonatállomáshoz (megjegyzem Vonyarcon csak buszok vannak igazából, vonatállomás nincs). Aztán anyu akart venni nekem egy újságot az állomáson, de végül a kioszknál mondtam, hogy ne vegyen, inkább élvezni szeretném a szép tájat hazafelé. Majd mentünk a vonathoz, de elment, épp lekéstem. Ekkor megint sírtam, hogy most mi lesz. Anyám megvígasztalt, hogy van 20 perc múlva másik, addig elnézegettünk, elmentem mellékhelyiségbe, és amire visszatértem, az a vonat is elment és kijelentette a pénztáros, hogy ma ne indul több vonat. Ekkor nagyon kikészültem. Nem tudtam, mit tegyek, csak rámjött a sírás ismét. A barátommal így sehogy sem tudtam találkozni és vissza kellett mennem a familihez. Mikor a nyaralóhoz mentünk visszafelé taxival, ki akartam ugrani a taxiból, annyira letõrt voltam, hogy nem láthatom a barátom, öngyilkos akartam lenni. Mögöttem jöttek a mentõk, de így sorba, azoknak a villogását hallottam és akkor felébredtem.
Bocs a hosszúságért, de ilyen sokat álmodtam, és úgy tûnt tényleg, mintha egész éjjel egyfolytában csak álmodtam volna, olyan lassú és sok(k) volt minden. :S :(