Omg. Az egyik tanárom feltalált egy ilyen repülõ kötelet, bele kellett kapaszkodni, és felvitt minket az égbe, és repültünk amerre akartunk. Aztán eljött hozzánk vendégségbe, és valami idegen krikszkrakszokkal elkezdett levelet írni egy lapra, és mindenki csodálkozott rajta, hogy hogy ismeri a héber nyelvet.
omg, aztán egyetemen voltam, új tanárok, csoporttársak voltak, fel kellett fedeznem a termeket, a csoporttársakat, volt valami magyartanár, és osztogatott kötszert óra végén, lecseszett mekkora béna vagyok, mert nem találtam meg a dobozt, ahonnan kellett kivenni.
Aztán meg csattanóként kiderült hogy az öreganyám is ott fog tanítani, tartott is volna nekünk valami órát, de én eltévedtem az épületben.
Az álmom harmadik részében egy holdutazásra lehetett indulni, volt vagy 50 ember, aki jelentkezett. Nagyon vártam, de valami olyat éreztem, hogy nagyon messze van, ez nem csak egy egyszerû utazás, és nagyon nagy a kockázata, hogy elromlik valami. Láttam, ahogy lebed az égen egy óriási tölcsér kikötözve, az a rakéta, ami föl fog vinni.
Nem tudtuk, mikor lesz a start, és próbáltunk telefonon elérni valami ismerõst, aki ugyancsak befizetett az utazásra, de nem vette föl.
Kocsiban voltunk, és apum vezetett, nem figyelt erre leugrattunk 100 métert a hídról a lenti autópályára. Aztán valahogy odaértünk a kilövõ állomáshoz, ami olyan volt, mint valami vidámparki hullámvasút, vagy inkább ilyen nagyhajó féle. Én meg ott nyafogtam szüleimnek, hogy meg sem zuhanyoztam, nem akarok büdösen a holdra menni. :D
Bocsássatok meg, hogy ilyen dadaista álmaim vannak. :))