"Idénre változtam egy kicsit. Persze sokban nem: másodpercek alatt felbassza bárki az agyam, hülyeségeken felhúzom magam, ilyenek. De sikerült kilépni abból a brutális mélységbõl, ahova leküzdöttem magam..."
Aha ez gáz:/Annó ilyen dühroham cucc nekem is volt ,de azt már sikerült kiküszöbölni(vagy inkább átesni a ló túloldalára nemtom)De azóta már dühöngeni sem tok nagyon,szal talán jó is hogy ideges vagy(ööö ez kicsit hülyén hangzik)
"Nekem nem ment egyedül, pszichiáterhez jutottam. Teszt alapján, amikor már nem is volt annyira durva a kedélyállapotom (nem sírtam minden este, ilyenek) azt állapította meg elég súlyos depresszióm van (mit mondott volna fél évvel azelõtt). Felírt egy gyógyszert, meg néha elmegyek hozzá dumálunk fél órát."
Pszichiátert a végsõ esetre hagyom(apám ciki dolognak tartja a depit ezért el sem mondanám neki az fix)!Neked mennyire segített?Vagy csak
annyiból jó ,hogy lehet valakivel lehet dumálni ilyesmirõl(végülis a tényeken kívûl nem sok mindent tud megállapítani vagynem)?
"A lényeg hogy a beszûkülést megakadályozd. Én most léptem abba a fázisba, hogy beszûkül az életterem, az emberi kapcsolataim. Elvesztettem 1 barátot, 1-2 havert, 1 barátnõt egyszerre. Kéne valami felé nyitnom, pl. eljárok majd úszni, meg egyéb faszságok"
Az szvsz nem is barát aki ilyenkor szarban hagy!Próbálj meg olyanokal dumálni akiket eddig almának tartottál(meglepõ milyen jó arc tud lenni egynéhány)Uszás jó ötlet mondjuk nem valami beszédes sport:)
Keresztkérdés:ilyen Romeront nem lehet kéz alól szerválni(csak pár szemet kiváncsiságból)