Nekem feltõnt valami a hozzászólásaitok alapján. Nem értem, hogy egy atomerõmûnek miért kell irtó sok energiát termelnie. Az egész az elfogyasztott tüzelõanyag mennyiségétõl függ. Szvsz a marsi reaktort nem kell város méretûnek elképzelni. Ami a vizet illeti, a mai feltevések alapján nagy a lehetõség arra, hogy a sarki jégsapkák alatt vízre leljenek. Azzal kapcs., hogy az erõmûvet telepítik elõször, teljesen egyetértek, mert még mindig jobb, mintha velhúznák a kutatóbázist és csak utánna gondolkoznának, hogy "bazze kell még egy kis energia, mert akksiból nem lehet élni". Kezdetnek az atom kell, és utána lehet gondolkozni az alternatív (nap, szél...stb.) energiatermelésben.
"A tudósok elmondása szerint az állomás már majdnem készen áll az építésre, már csak azt kell megoldaniuk, hogyan óvják meg a személyzetet a környezet és a sugárzás viszontagságaitól." <--- Na mondjuk ez olyan, mintha azt mondanák, hogy egy urántömbbõl kellene szobrot faragni az Anktartiszon alsógatyában.
a téma aktualitásást figyelembe véve pedig szerintem egyáltalán nem korai a terv. Nekem úgy tûnik, hogy a jövõ emberi generációja sáska életformát fog felvenni. Az ûr lakóivá válunk, persze csak akkor, ha képesek leszünk kolonizálni a Marsot. Kinyírjuk a földet, de mielõtt kivégeznénk, professzionális szintre fejlesztjuk az biokémiát és megtanulunk klónozni, mert a marsra is kell állat + növény ugyebár. És mi emberek nem vagyunk olyan türelmesek, hogy várjunk az evolúcióra. Ha ez megvan, akkor a Marsról uccu a következõ bolygóra, és ez egészen addig megy, míg a végén totál homogén lesz a biológiai állományunk és csak a gépek segítségével tarthatjuk fent fajunkat. Az eredmény kis szürke izék, nagy fekete szemekkel... :)