Felmerült bennem a gondolat, hogy a "pusztába kiáltott szó" esetleg nem is létezik. Különféle értelmezéseim szerint az elõbbi idézet a következõket jelentheti:
- célt nem érõ jótanács vagy meg nem hallgatott tanács, javaslat
- meg nem hallott szavak
- Honfoglalás kori pogány szokás, a fû növését serkentõ céllal
- a kurucok titkos hívójele, "no labanc around" jelentéstartalommal
stb.
Röviden vázolnám a gondolatmenetet, mely alátámasztja a "pusztába kiáltott szó" létezésének kétségbevonhatóságát: amennyiben egy tetszõleges (természetes) személy kiáll a puszta szélére - vagy a pusztába, hiszen ez láthatóan nincsen megkötve, az idézett mondat nem szabályozza - és elkurjantja magát, akkor az említett (természetes) személy longitudionális hanghullámokat indít el - elsõsorban - a puszta irányában , amelyek tehát valójában nem is szavak, hanem egy hullámjelenség, tehát a mondás megdõlt.