Detto nálam is. Õ nemrég diplomázott, mindent megtettem, hogy sikerüljön neki, + az elmúlt években is mindig, hogy sikerrel vegye az akadályokat a suliban. És mindent megkapott, amit csak adni voltam képes, de fõleg szeretetet, érzelmeket. És ez a lényeg, ha adtam bármit ajándékba, soha nem vártam viszonzásul semmit, mert nekem ajándék volt minden perc mit velem töltött, de ezt valahogy a 4 év alatt igazán nem tudta felfogni. És ezt a nõk többsége nem fogja fel soha. S mikor nekem lenne szükségem az õ segítségére, támaszára, szakít. így utólag sajnálom, hogy én nem voltam olyan önzõ mint õ, talán akkor egy kicsit másképp alakultak volna a dolgok.