A csoportok közül mi érkeztünk meg elsõnek és egy 8 ágyas szobába kerültünk. Természetesen, a románokat a keleti népek nyilvánvaló barátsága révén hozzánk rakták. 15-16 éves kölykök Craiovából és egy bukaresttõl délre fekvõ városból. A többi magyar srác már nem elõször volt ilyen táborban, úgyhogy személyesen ismertek néhány embert a románok közül. Az elõzõ helyen, a levesesportól a telefontöltõn át a óraszíjig minden tûnt el és érdekes módon valahogy mindig a romcsikkal sikerült összefüggésbe hozni. Szóval ezután ha mentünk valahova, telefon, töltõ, óra minden táskába. A romik közül egynémely olyan büdös volt, hogy állandóan szellõztetni kellett a szobát. Az elázott büdös, koszos zokniaikat a szobában lévõ hõfúvós hõsugárzóra rakták illatosító gyanánt. Elsõ reggel az egyik, kínai gyártmányú csipogó órájára keltünk hajnali 6 kor. A másik éjjszaka bömböltette a walkmanjét közben még nyögdécselt is (szerintem a faszát verte). Amire sikerült valamit elmagyarázni, hogy ne csináljanak, addigra jött a másik. Ezek nem nagy dolgok, de sikeresen megkeseríthetik az ember életét egy ilyen helyen. Aztán mindezek ellenére még hülyék is voltak, tán egy emberrel lehetett közülük értelmesen beszélgetni. Utolsó este nagy buli, ahol mindenki ott volt. pia, jó hangulat meg minden. Éppen nagy csoportban, körben állva beszélgettünk, amikor egy román csajszi hirtelen hozzámvágja a kérdést, hogy "Kihez tartozik Erdély??" Elõször nem igazán értettem, hogy mit akar egy ilyen kérdéssel pont ilyenkor. De aztán mikor másodjára is feltette cinikus hangon: hogy "Na, kihez tartozik erdély" akkor már világos volt. Én válaszul: "Na látjátok, ezért utálunk benneteket, mert ilyen hülyék vagytok!!'' Nem ilyen válaszra számíthatott, mivel nem válaszolt. Ezután nem beszéltünk, de azért még másnap reggel a faliújságon csak megjelent egy Nagy-Magyarország térkép is... :)))