Ennek a játéknak döbbenetes pillanatai voltak eddig (így, hogy ismerem a 10-et). Csak a hülye p*csáskodást nem tudom benne hova tenni. Szóval pár gondolat:
Pl. Isaaru (talán az egyik legméltóbb summoner) ma nem más, mint egy turista kísérõ. Ez döbbenet, nem? Az az ember, aki (nemes lélekkel) nap-mint nap azért edzett, hogy késõbb feláldozza magát a nép hangyányi nyugalmáért most röhejes, hatásvadász túristaijesztegetéssel tölti a napjait...
Attól kezdve, ahogy az embert nem fenyegeti semmi elkényelmesedik és már semmi sem szent neki. Amíg Sin volt az emberek a létükért küzdöttek. Volt bennük valami nemes, mindenkiben volt cél, és az szinte ugyanaz volt mindenkiben. Nem vágyott senki semmi nagyra, csak egy kis nyugalomra. Most, hogy luxus van, már gyarló, saját érdekeit nézõ, szánalmas söpredékhez kezd hasonlítani az összes, aki jóléti unalmát mindenféle értelmetlen hülyeséggel ûzi el. Nem érdekes?
BTW felállt a szõr a hátamon (pedig nem is szõrös ;), amikor Bahamut-al küzdöttünk. Besaid-ben is megnéztem a Chamber of the Faith-et és nincs ott (mintha beszakadt volna)! Viszont tele van Pyrefly-al. Most teljesen be vagyok sózva, hogy mi a túró van ilyenkor. És ma semmi idõm sem lesz játszani.
Ezek mellett fel sem tûnik, hogy Yuna tökéletesen asszimilálódott (engem amúgy állatira idegesítõ) Rikku-hoz.