Ugyanis bizonyos értelemben paródia is ez a film, olyan mintha egy turmixxal összekevernél régi westernt és szamurájfilmet + animét.
Tehát direkt van, hogy látod a drótot, direkt van az is, hogy sugárban ömlik a vér, és még az is szándékos, hogy a japánkertes kardjelenet alatt Ennio Morricone western zenéje szól...
Azt hiszem nam a legjobb szó a paródia, mert nem az volt a cél, hogy nevessünk..inkább valamiféle tisztelgés...
Én nagyon érdekesnek találom, ahogy Tarantino képes volt összefüggéseket teremteni a filmtörténeti klasszikusok keleti és nyugati elemeivel, gondolkodásával, sõt még maivá is tette õket. Igazából mindegyik stílus elég karakteres, és mégis összeilleszthetõ, mégpedig azzal az egy dologgal, amirõl a film szól. A bosszú. Ez a kapocs az, amivel azt, mondja, hogy nem is különbözik a western a szamurájfilmektõl. És tényleg igaza van.
Nekem emiatt nagyon tetszett a film. Következetes, jól komponált, szép.