Valamilyen szinten ez is ideillik. Olyan tíz évvel ezelõtt olvastam egy sztorit egy vicckönyvben. Akkoriban csak nagyot nevettem rajta, de a napokban, amikor újra megtaláltam, majdnem visítottam, hogy igen, ez megtörténhet.
"A halász hazatér fatörzsbõl vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlõdõ országban dolgozik. A fickó megkérdezi a halásztól, hogy miért jött ilyen korán haza. A halász azt feleli, hogy még maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy a családjáról tudjon gondoskodni.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal, és zenélgetünk.
A szakember közbevág.
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekrõl a dolgokról. Segíteni akarok magának!!! Hosszabb ideig kellene halásznia.Akkor több pénzt szerezne, és hamarosan nagyobb csónakot vehetne ennél a kis vacaknál. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idõ, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára. Aztán a halat, amit kifogott, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebbõl a porfészekbõl New Yorkba vagy Párizsba. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezeti a céget a tõzsdére, ahol milliókat kereshetne.
- Mennyi idõ alatt lehet ezt elérni?
- Kb 15-20 év alatt.
- És aztán?
- Ekkor válik igazán érdekessé a helyzet!! Nyugdíjba vonulhatna, otthagyhatná a rohanó városi életet és egy távoli faluba költözhetne.
- És ezután mit tudnék csinálni?
- Akkor lenne ideje halászgatni, játszani a gyerekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival zenélgetni egy kicsit."