Na, lefordítottam a német magazin PES 3 tesztjét is, olvassátok:
Pro Evolution Soccer 3
Skócia – Írország, a ráadás utolsó perce. Szöglet az íreknek, a labda jön befelé. De mi ez? Az ír kapus a skót 16-osig feljött, átverekszi magát két védõn és továbbfejeli a labdát a kapu felé, ahol a játékostársa a kapuba vágja a labdát. Sípszó, 1:0 Írországnak. Az írek egymás karjaiban, a közönség tombol. Ilyen szép lehet a futball.
Ilyen drámai jeleneteket élhetsz át a PES 3-ban folyamatosan. A saját játékosok együtt gondolkodnak veled, befutják a rossz passzokat, kritikus szituációkban felrúgják az ellenfelet. De az ellenfél intelligenciája sem a rosszabbikból való: gyors kontrák a CPU részérõl nehezítik meg az életedet a meccs vége felé a harmadik nehézségi foktól. A középpályán „tönkretesznek” konzekvens emberfogással és gyors rövidpasszos játékkal. Inkább rúgják a labdát az oldalvonalon kívülre, minthogy átengedjék neked. De fordulhat a kocka: védekezésben törd szét a játékukat, szorítsd ki õket a pályaszélére. Bedobás esetén fontos idõt nyerhetsz, hogy rendezd soraidat.
A játékosok egyéni képességei is sokat számítanak. Pl. egy mérkõzés Brazília és Anglia között a játékosok komoly technikai tudásának köszönhetõen igazi futball ünnepet hoz, addig egy Szaúd-Arábia – Marokkó mérkõzés nem túl attraktív, kemény meccs.
A bírók különösen alaposak. Nemcsak a kezezést és a passzív lesállást veszik észre, hanem alkalmazzák az elõnyszabályt is – sápadt lehet a FIFA 2004 az irigységtõl. Hátulról való lábra becsúszásnál kérlelhetetlenül felmutatják a pirosat, de felismerik ha egy játékos csak botladozik.
Ha a támadó a labdát nagyon megtolja maga elé, nyomban ott terem egy védõ és szerel. A kapuralövések idõnként fantasztikus jelenetekhez vezetnek: pl. kivágódik a kapufáról a labda, neki repül a kapus sípcsontjának és onnan csorog lassan a kapuba. Feltéve ha egy figyelmes védõ az utolsó pillanatban nem ment a gólvonal elõtt.
A training módban lehet gyakorolni a kényszerítõket és a cselezést. Aki a lövéspontosságot akarja javítani állóhelyzetbõl, annak rendelkezésére áll egy kedélyes „céltábla-lövés”mód.
A PES 3 nem rendelkezik a teljes Fifa licensszel. Majdnem minden nemzeti válogatott játékosa az igazi nevén szerepel, de a német labdamûvészek át lettek nevezve. Hasonló érvényes 65 klubcsapatra is: pl. Werder Bremen helyett „Weser”, Manchester United helyett „Trad Bricks”. Egy körülményes szerkesztõvel viszont az eredeti nevek beírhatók.
Mindamellet a csapatokkal egy bármilyen ligában (16 résztvevõ) vagy kupában (32 résztvevõ) lehet játszani. Ezenkívül klubokkal négy ligából választva is lehet játszani. Ha egy új szezont kezdesz, akkor a csapatodat elõször egy alsó osztályból kell a felsõ osztályba vezetni.
A jól sikerült játékos irányítás a PES 3-ban csak egy 10 gombos gamepaddal mûködik igazán.
Ezekkel taktikai utasítások is adhatók: kontrák vagy szélen való támadások gyorsan nagy helyzetekhez vezethetnek. A második analóg-karral egy kis gyakorlással cselek is sikerülhetnek, pl. gyors fordulások. A gombok szabadon konfigurálhatóak, de a konfiguráció rendkívül érthetetlen: egy menüben kívülrõl meg kell tanulni a PS2 gamepadjának a kiosztását, hogy a saját gamepadod gombjait megfelelõen hozzá tudd rendelni. Nem vicc: a PC verzióban a játékban kizárólag a Playstation gombok jelennek meg a képernyõn. A Konami itt elég felületes, gondatlan volt.
A grafika elsõ pillantásra nem különösebben jó: esetlen animációk, elnagyolt stadion texturák.
De a mérkõzés alatt ez alig zavaró: a játékmenet folyamatos és mindenekelõtt realisztikusabb mint bármely más jelenlegi futballjátéknál. A surround-sound hiányzik, de ennek ellenére a közönség tombolása és tetszésnyilvánítása igazinak hat. Sõt a szurkolói énekek változnak a játszó csapatoktól függõen. A PES 3 csak egy gépen játszható 1-8 játékosig, hálózati és az interneten való játéklehetõség teljesen hiányzik.