Hmm...saját értelmezésem szerint a következõ történt: Elkészül az elsõ rész "wacsovszkíí" fivérek egy történetben erõs és látványilag újdonságokat bemutató filmmel akarnak a piacra lépni. A befektetõk bólogatnak, igen, igen ez kell most a népnek, ezzel a felkavarjuk az állóvizet. Az elõzetes becslések is jól mutatnak. Majd a film hozza is az elvárt sikert (bár egész biztos, hogy volt egy kis kétely a háttérben, de ezek a cincogások (ami egyébként az ipar nagyjaitól jöttek még csak halk kaparászásnak tûntek (errõl késõbb))) (ez nem mosoly hanem lezárás (kinek inge…). A film tarol, mindenki örül, a befektetõk pedig: „Folytatás kell!” (úgy kevesen dõltek be az eredetileg már trilógiára tervezett sorozat nyilatkozatra (ha még is igen, akkor kérem õket vessék egy papírra a két történet kidolgozását és hasonlítsák össze (az akció jelenetek NEM történetet jelent!). Kész a második rész. Jött látott és hát nem túl meggyõzõen távozott. Viszont pénzt hozott, rendesen. És, mint tudjuk egy jó film akár 10 utánérzést is megérhet (anyagilag van benne haszon bõven (az elsõ rész eladja). Jöhet a harmadik rész. Készül. De, hogy? Mi? Miért? „Wacsovszkíííék” nem tudnak dûlõre jutni. Hisz itt (ha már másodikra nem) mozi történelmet kellene írniuk. De erre, mint több ezer példa is mutatja az esély reálisan kevés. Ekkor a cincogók (kik is õk?) eljönnek piciny odújukból és lerakják a már jól bekövesedett irányt. Látvány, látvány és látvány…történet, jelenetek, álfilozófia? Hát kérem, nézzük meg. A látványnak elsõrangú. Történet és jelenetek. Hmm…”Wacsovszkíííék” ötlet?! Nincs! Hangzik. Akkor OK. Siker filmek…igen ez kell nekünk…lopjunk fiúk…ha máshol bevált itt is befog. És ennek fényében a film tarolni fog. Az igazi vesztesek viszont mi leszünk, a nézõk.