Én (mivel se nem informatikus, se nem vegyész nem vagyok - így se nem a programtervezéshez, se nem a kémiai háttérhez nem értek), biztosan úgy csinálnám, h:
1.) Ha megvan a felület (adott amit minimalizálni kell), akkor numerikusan deriválnám a változói szerint
2.) A "klasszikus" gradiens, de talán mégiscsak szimpatikusabb Newton módszerrel a gyök közelébe lépkednék, felhasználva 1.)-ben kapott gradienst, ezután
3.) A legfavágóbb keresõ algoritmussal (brute-force: számold ki minden pontban és hol a legkisebb?) a kívánt hibahatárra pontosítanám.
Miért lenne ez jó?
a.) Ez nem egy matek feladat, hanem kémiai: a minimalizálandó egyenletben szereplõ mennyiségek hibával terheltek, nem szükséges (túl) nagy pontosság
b.) az elõzõ miatt a brute-force nagyon gyors, csak meg kell neki mondani, hol keresgéljen, erre kell az agyasabb Newton módszer
Ugye az még egy kérdés, mi van, ha több minimumhely van és kell az abszolút minimum is. Erre is vannak biztosan jó módszerek, de ha már van egy favágó brute-force, azzal is át lehet fésülni a síkot, hol vannak "mélyedések" és onnan indítani a Newtont, majd ha már csak összevissza köröz a mélyedésben, újra jöhet a szisztematikus minimumhely keresés.
Leírni könnyebb volt, mint leprogramozni - de sztem az se lenne sokkal több...!