Éppen folyadékkristály (LC) polarizációs hatásait méregettük. Nah mármost, azokban is szerves, királis molekulák vannak. Tehát tulajdonságaikat tekintve pont errõl van ez esetben is szó. Ezen molekulák anizotrop viselkedése abban nyilvánul meg, hogy egyik irányban a fény más törésmutatóval képes végighaladni. Lássuk ezt egy példán:
Adott egy párhuzamos LC cella (hasáb)
párhuzamos:= a molekulák mind ugyanabba az irányba állnak (nem a fény haladási irányával megegyezõen)
Ekkor érkezzen be egy olyan síkban poláros fény, amely a cella egyik kitüntetett irányával (optikai tengely) Θ fokot zár be.
Ekkor a fény térerõssége felbontható két olyan egymásra merõleges összetevõre, ahol az egyik az optikai tengely irányába mutat, a másik pedig arra merõlegesen. Világos, hogy mivel különbözõ sebességgel terjednek, így mire a túloldalon kiérnek az egyik fázisa egy állandóval el lesz tolva az elõzõhöz képest. Ha ezeknek újra a szuperpozícióját képezzük, akkor Lissajous-görbék mentén változó polarizáltsági kapunk (elliptikusan poláros).
Itten ezek a szakik meg azt állítják, hogy az élõlények egységes kiralizáltsága a visszavert fényben okoz akkora mértékû ilyen, egyirányú cirkularitást, hogy az kimérhetõ, talán még távolról is. Hogy mit hoztak össze ebbõl azt nem tom, de nem elképzelhetetlen.