Felesleges hitvitákat folytatni ilyen dolgokról, vagy emiatt felkapni a vizet.
A zenei stílusok manapság már csak eladhatósági szempontok jóformán. A médiának és a zeneiparnak azért van szüksége hogy kategórizálja a bandákat, mert egy-két sikeres banda "farvizén" további hasonlónak kikiálltott csapatokat tud eladni. Az emberek ritkán gondolkodnak (még a metalosok sem) :) Tökéletesen elég nekik, ha valaki azt állítja egy zenérõl, hogy ez "piros" amaz meg "zöld", ha a zöldet szereti, akkor minden zöldnek titulált zenét megvesz, függatlanül attól, hogy valójában kék :)
Persze itt nem a topicba írókról beszélek, hanem a nagy átlagról. Ezért nem értem, hogy miért kell minõségjelzõként felfogni egy erõltetett és kitalált stílusmeghatározást. Nem én erõltetem, nem én találtam ki, hogy a Deftones pl. nu metal, hanem többek között ilyen megnevezéseket hallani r, olvasni róla leggyakrabban a sajtóból. Ettõl még lehet jó zenekar, mint ahogy a nu metalnak nevezett zenekarok között van több jó és persze szar is. Ugyanígy van jó és szar black, vagy death metal csapat is.
A 90-es években annyira elvesztették a hitelességüket a stílus jelölések. Már az évtized elején a grunge sem jelentett semmit csak egy reklámcímkét a lemez mellé, amivel milliókat lehet eladni. Az késõbb grunge-nak hívott zenekarokat elõször mindenütt seattle-i rocknak, vagy méginkább sub-popnak hívták, és friss sallangoktól mentes zenérõl beszéltek. Aztán a Nirvana-ra és társaira valahol rásütötték, hogy grunge. A Nirvana egy pop hatásokkal és punk témákkal dolgozó csapat volt, de mellé sorakoztatták a régebbi rock gyökerekkel rendelkezõ, nyers Pearl Jamet, az emo metal Alice in Chainst, vagy pl. a doom-metal-punk hatásokon nevelkedett Soundgardent is. Nesztek egyétek ! Ez a grunge. Aztán néhány év alatt mindent ebbe próbáltak illeszteni, jöttek is a szarok szép számmal és az embereknek elegük lett belõle, a mûfaj meg szépen háttérbe szorult.
Ugyanez a helyzet a nu metallal. Elõször nem volt neve a "gyereknek". 1996-ban a Metal Hammer az elsõ Korn interjújában egyszerûen "metal, hardcore és hip-hop" keveréknek titulálta a Kornt és a "jövõ zenéjének" nevezte.
Mellette törtek fel olyan hasonlónak nevezett csapatok, mint a Deftones is. Az elsõ interjúikban mást sem csináltak, csak cáfolták, hogy õk Korn kópiabanda lennének, mert mindenki a Korn hatásokat emlegette. Az egyik elsõ (lehet hogy az elsõ) Deftones Metal Hammer interjúban, a Kornnal közös képen szerepelnek, és azzal indat az interjú, hogy folyamatosan a Kornt emlegetik, mint hatást és elõdöt, aki agresszív zenéjével olyan hasonló csapatokat hozott felszínre, mint pl a Limp Bizkit, vagy a Deftones. Itt még szó sem volt nu metalról, mert nem volt neve az "új" irányzatnak. Viszont 1999 év elején már így ír ugyanaz a lap az egyik Deftones interjúkérdésben: "Mindenki úgy beszél rólatok, mint az új metal bandák egyikérõl." Itt már feltûnik a fogalom "nu metal", de még annyira ismeretlen, hogy a magyar fordító lefordatotta. Késõbb már a magyar cikkekben sem "új metal" hanem "nu metal" Tehát 99 táján kezdik emlegetni ezt a stalusmegjelölést. Persze a Deftones fokozatosan hangoztatja, hogy õk nem Korn kópia, és próbálnak kikerülni ebbõl a mûfajból "szándékosan keressük a lehetõséget, hogy másfajta bandákkal turnézzunk, és ne azokkal, akiket a zeneipar most új metal (nu metal) bandákként akar eladni. Ez az egész dolog egy mesterségesen felfújt valami." Ugyanígy tiltakozott a grunge jelzõ miatt a Soundgarden is, de mégis folyamatosan grunge csapatként emlegették. Mint látható csak a tényeket próbáltam leírni, nem csak hasraütöttem. Ugyanígy nu metalként aposztrofáltak sok más csapatot és folyamatosan így beszélnek róluk, pedig zeneileg azon kívül, hogy torzított gitárral játszanak, semmi közük egymáshoz. A Slipknotot is nu metalként azonosítják, pedig inkább az extreme metal még csupaszabb és zajosabb változata egy kis cirkusszal vegyítve (még bohóc is van :) Meg ilyen zenekarokat, mint Marilyn Manson (szerintem az új évezred glam rockja jobban illene rá), NickelBack (inkább egyetemi rock, vagy nyálasabb grunge, mint nu metal), System of a Down (erõs hc hatások, punk, etno keverék), Godsmack (keményen Alice in Chains utánérzés kicsit tisztábban), Limp Bizkit (rap metal), Linkin Park (pop metal, szerintem csinált fiúcsapat). Ezeknek nem sok közük van egymáshoz, mégis egy kalap alá veszik õket. És van amelyik jó csapat, van amelyik bûn rossz. Miért a közös jelzõ ? Már leírtam: eladhatóbbak.
Igaz, hogy csak a zene minõsége számít nem pedig az, hogy milyen címkét aggatnak rá.
Vegeta:
A Machine Head-el könnyû a helyzet, mert nyilvánvalóan a thrashbõl jöttek. Flynn a Vio-lence nevû 80-as évekbeli thrash banda gitárosa volt. Ha már néhány Metal Hammert, mint hírforrást feltúrtam, 94-ben így írt a Machine Headrõl az indulás környékén: "...roppant kemény muzsikájában ötvözõdik a 80-as évek zúzós thrash zenéje és a 90-es évek húzós riffelése." Ekkor még õket sem tudták elhelyezni sehová, de az elsõ album szerintem thrash metal lemez egyértelmûen és eléggé érzõdött késõbb is rajtuk a hatás. Késõbb mint extreme metalt emlegették õket, de a nu metal zenekarok is tanultak tõlük egy-két dolgot. Biztos vannak hardcore hatásaik is, mert a csupasz, sallangoktól mentes riffek eléggé jellemzõek a hc-re is, de a hc egy alapvetõen punk gyökerû mûfaj és a "metalosodott" ága (ha lehet ilyet mondani) is sok ilyen vonást takar. Más kérdés, hogy a thrashnek is van punk hatása. Egyértelmûen HC zenekarként még nem hallottam, olvastam a Machine Headrõl. Ez igaz a Fear Factoryra is. Nekik talán még több HC hatásuk van, de egyértelmûen nem beszélnek róluk HC zenekarként. Az indusztriális (ipari) jelzõ mindig feltûnik velük kapcsolatban és ez hallatszik is, ezen kívül minimalista, aggresszív, szikár riffelés és inkább death metalba hajló ének. Az extreme metal skatulyát mindkettõjükkel kapcsolatban emlegették, de a 90-es évek közepe vége felé ez sok hasonló keményebb zenekarnál feltûnt, egyfajta "divatmûfaj" volt.
Informatika és tudomány
