Véééééégre valaki(k), aki(k) ismerik a Deftones ellenállhatatlan muzsikáját.
Szerintem nincs még1 ilyen modern/alternatív rock-metal banda a Földön.
Talán csak a KoRnhoz tudnám õket hasonlítani - habár nem stílusban, mert hát ugye az az Õ specialitásuk :-)))))
Majdnem mindegyik albumot megxereztem eredetiben, ráadásul bagóért. Hol? A bolhapicon! (ez komoly, ne tessék röhögni!)
Asszem az új volt talán 2,5 e a többi meg olyan 2e körül...
[Tényleg, az egyetlen, ami nincs meg orginal CD-n, az az 'Around the Fur'. Nincs valkinek véletlenül eladásra 1 példány belõle??]
my perszónál féjvöritz :)) :
- my own summer (na ez volt az elsõ Deftones szerzemény amit halottam életemben, a Mátrix 1 soundtrackjén)
- be quiet and drive (ezzel jött be igazán a zenéjük, s ezután töltöttem le az ATF-t => a legjobb (!!!!) számuk. Isteni, ezért kötelezõ beszerezni :)
- mascara
- 7 words
- root (imádom a gitárt benne)
- bored (errõl egy picit lejjebb)
- engine number nine
- back to school ( a szám, amivel a White Pony "vizsgálatát" kezdtem meg - nagy kedvenc, de szvsz tipikus "anti-deftones")
- feticeira (komooly! "I'm drunk, but I'm on my knees...")
- rx queen (lásd:bored)
- knife party (GO GET YOUR KNIFE!!!!!)
- change
- hexagram ("If you keep listening, you can hear It from miles...")
- minderva (gyönyörû. szinte földöntúli.)
- bloody cape
- battle-axe
- lucky you (egyenesen a Matrix2-bõl)
- anniversary o.a.u.e.
stb., de pesze mindegyik azámuk egyedülálló és iszonyatosan jó a maga nemében...
Naszóval, ami leginkább megragadt bennük az (amit president is írt) az, hogy ANNYIRA MÉYLEN kifejezik az ember lelkében folyó harcokat, változásokat, gondolatjátékokat meg az ehhez hasonló emocionális/pszichés tényezõket; amiket az emerek nagy része nem képes szavakba önteni.
S itt jön a képbe Chino, az énekes-szövegíró, aki hihetelenül jól hozza le ezeket a dolgokat szövegi világ(ok)ba.
Példa: 'Bored' és 'RX queen' - a volt barátnõmmel való szakításom okát és a kapcsolat hibáit olyannyira pontosan leíró szám. Vagy akár a 'Be quiet..' - egy meleg, dohos és öreg buszon zötykölõdik a társaság az uticél felé, ami még annyira messze van, s az aszfalton a festékcsíkok meg a jelzések összeolvadnak valamivé és te csak nézed, ahogy elsuhannak meltted-alattad...
EZÉRT egyedülálló a Deftones, nem másért...annyi mindent akartam még ezzel kapcsolatban írni, de most nem t'ok többet...majd legközelebb...