Azt hiszem, ezek a reakciók nem véletlenül alakultak ki... És szerintem kicsit ellentmondásos ez az "elhajtom a pasit, vagy leütöm", mint a végén említett kezükkel közeledõ, tárgyra térõ pasasokkal.
Én speciel nem bírom a nyomulós pasikat, de aki normálisan megszólít, vagy csevegni akar, nem szoktam agyonütni a retikülömmel, vagy a tûsarkúmat a fejébe állítani. Viszont ha látom a pasin, hogy csak "arra" megy ki a játék, akkor valóban az általad felsoroltak közül kapásból érvénybe lép az E pont.
A hiba nem csak bennünk keresendõ, ez a félelem a pasik iránt nem véletlenül alakult ki, ennek pont ti férfiak adtatok alapot. Illetve egyes díszpéldányaitok - elnézést, nem akartam általánosítani!
Másik téma a van barátom. Én õszinte vagyok, és nem okoz gondot megmondani, hogy nincs barátom, nem vonulok ilyen védõburok mögé, ha az nem igaz. Most is pl. 1,5 éve facér vagyok, és a meló meg a suli mellett nem is lenne idõm kapcsolatra, így most nem is akarok. Ezt el szoktam mondani az illetõnek, aki komolyabb udvarlásba kezd irányomban. Természetesen ez is csak állapot, ami majd változik (ha sikerült lediplomáznom, és a sulival már kevesebb lesz...).
Szóval nem kell mindent ránk hárítani. Én speciel - mivel nem akarok más lányok nevében beszélni - nem szeretem a túlzottan nyomuló, gizdázó hapsikat. Sokkal szimpatikusabb, aki önmagával tisztában van, tudja hova tenni magát, nem nagyzol, nem a "Hello. Szexi vagy cica. Dugunk?" szöveggel nyit, nem potyatapiz tánc közben, nem siettet, nem csak egy éjszakás kalandot keres. Ezek erõs visszatetszést váltanak ki bennem, remélem nem kell elmagyarázni, miért.