Amit itt leírtál az mind nagyon szép, és jó dolog egy laza futó kapcsolatnál, de nem egy komoly és hosszútávú kapcsolat alapja.
Ha boldog szeretnél lenni egy kapcsolatban, akkor a másik felet is boldoggá kell tenned, ezért kompromisszumokat kell kötnötök bizonyos dolgokban. Minden másik ember egy saját külön világ érzésekkel, élményekkel, tervekkel, és múlttal. Sok fontos dolgot hord magában, mellyek fájóak, és/vagy szépek, de mindenképp az õ részei, akárcsak a te emlékeid, érzéseid és elképzeléseid a te életedéi, éppen ezért mindíg úgy viselkedj ahogy szeretnéd hogy veled viselkedjenek. Gyakran megtehetsz dolgokat önzetlenül, viszonzást nem várva, mert tudod hogy fordított esetben te is szeretnéd ha õis így viselkedne veled, és sokszor nem teszel meg dolgokat, habár kedved lenne hozzá, mert tudod hogy neki nem tetszene azaz neked sem tetszene az õ helyében. Ha eddíg eljutotál akkor komoly a kapcsolat, és egy életet építhetsz rá, ellenkezõ esetben ha elhagy vagy elhagyod, késõbb ne sírdogálj hogy mégis õ volt az igazi, csak egy kis türelem és megértés kellett volna hozzá. Rövidítve a dolgot :) szerintem ne ingereld azokkal a dolgokkal amiket nem szeret, vagy neked se legyenek elvárásaid vele kapcsolatban.
Amit pedíg a való világban megszenvedsz, hogy ha nyújtok valamit akkor más is nyújtson nekem, az nem egy családi kapcsolat része, ugyanis mindkettõtöknek egymáshoz kell menekülni a világ bajai elõl, a biztonságba, a megértésbe. És bocs hogy ezt feltételezem de tapasztalataim szerint a hozzád hasonló lányoknak vannak a legnagyobb elvárásaik a másikkal szemben a " ha ez neki nem tetszik elhagyom, és van még ezer és ezer srác a világon" kijelentésekkel lazára veszik a figurát és nem becsülik a párjukat. De kérdezem akkor õk, vagy te milyen alapon várod el hogy megbecsüljenek, és figyelembe vegyék a kívánságaidat??? Szerintem kicsit azon is gondolkozz el néha hogy te mit hibázol, és ne csak az õ heppjeivel indokold a hozzáállásod.