Édes-husi-nyuszi vagy :D Ezt csak azért írom, hátha félreérthetõ :)
Szal a lényeg:
1.: tetszik a stílusod, jól fogalmazol
2.: igazad van mindenben, amit leírtál, de az az igazság, h ezt csak én olvasom, a párom nem és sajnos õ amúgysem az az egyetértõ típus, nála még kell 6 kört futni, h elfogadja a tényeket :)
Ezért nem haragszok rá, én így szeretem, de természetesen mind2-en tudjuk, h ahogyan bejutunk egyetemre ez a kapcsolat megszûnik.
Nem azért, mert én így akarok, nem azért mert õ így akarja. Én már most nem bízok benne õ sem bennem, akkor meg egyetemen mi lesz? Majd börtönben tartom nehogy vkivel összejöjjön, kalandja legyen? Á...isten õrízz! Az a legszemetebb dolog, ha vki ezt csinálja. Valszeg majd szétegyünk, amit azért nem bánok, mert mind2 félnek lesz ideje kiélni magát, vagy lesz idõnk átgondolni, h mit is akarunk...biztos lesz majd egy-két kaland, de sztem, ahhoz, h ez egy életen át tartó kapcsolat legyen....húúú...hát ahhoz már diplomásnak kellene lenni...õ tökéletes társ, leszámítva néhány gyerekes húzását, ami teljes mértékben megbocsátható, hisz még gyerek, mint jómagam, de én hiszek benne, h ha õ az életem társa, akkor így vagy úgy de egymás mellett fogunk kikötni.
Szal értem mirõl beszélsz, értem miben szeretnél segíteni, de mi még túl fiatalok vagyunk egy komoly kacsolathoz...hiába szeretem, nincs itt senki sem, aki tetszene....de, ha õ ilyet meglépett egy lánnyal, aki 3 évig oszt.társa volt, mi lesz, amikor majd kikerül a "nagy világba"?
Na mind1, ez a jövõ kérdése, köszönöm a tanácsokat és a gondolataid, szeretek ilyen dolgokról beszélgetni, úgyhogy nemhogy te is felvetnél egy témát :)