Akkor szerinted mia megoldás?A 30 éves csávó keressenmagához illõen elvált gyemekes,kiégett,pasikaban csalódott,sohamégegyszernemkezdekférfivalgyereknekapakell kapcsolatba?
Mert modjuk a csaj 17-évesen belezûgott anagy õ be aki mondjuk 18,és sirigtartó szerelem,meg minden aztán esetleg házasság 20 évesen gyerek,és a hiperérett srác,meg 25 évesen unja már anyukát,és válás.Én úgy gondolom egy idõsebb srác már feltudja mérni a kapcsolatban rejlõ kockázatokat,és azért nemront felelõtlenül bele.Fõleg egy nálánál fiatalabb lánnyal.Na persze vannak kivételek,mint mindig,de azért tudja,hogy ha esetleg baj lesz akkor annak következményei vannak.
Fiatalon sok hülyeséget csinál az ember,késõbb azért már komolyodik.
Ahogy lentebb irták,speciel én is néztem anno 14-15 évesen,hogy húú 18-20,már milyen nagyfiúk,bár akkor talán volt is alapja,de manapság megnézem eléggé felfelé tolódott a korhatár. És megértem a lányokat,hogy nem közülök keresgélnek,persze vannak itt is kivételek.
és most nem azokra a lányokra gondolok,akik csak menõzésbõl,meg a pasimnak van jó kocsija stb-re hajtanak,hanem talán érzelmileg is közelítenek.
A ami fiatalok testileg 3-4 évvel meghaladják a 80-90-es évekbeli társaikat,de szerintem szellemileg,viszont ennyi minuszban vannak.Most nem a lexikális vagy iskolai tudást nézem.úgy komolyságban,az élethez,embertársaihoz való hozzáállásában.És szerintem ezzel nemvagyok egyedül.Szoktam beszélgetni fiatalokkal,hogyan is vélekednek a fiú-lány kapcsolatokról.
Érdekes,hogy anno mikor 14-15 voltam,kevés együttjárós emberke volt,vagy akinek lettvolna barátnõje.És szigorúan hasonló vagy max 2-3 évvel idõsebb korosztályból.Manapság már ez teljesen megváltozott,plusz-minusz irányban is.Valahogy én az akkori korosztályokat komolyabbnak láttam,még igy visszagondolva.Igaz más rendszer is volt,nemnagyon tudtál mivel kitûnni a társak közül.Manapság azért már eléggé szétrázódott amezõny.Szerintem ez is nagyban befolyásolta ezt a társadalmi változást,a fiatalokban is eléggé mély nyomokat hagyott.