NEM vágok fel vele a barátnõim elõtt...sõt...az én barátnõim körében ez nem dicsõség, inkább r inkább rosszabb véleményük lett rólam, persze elfogadták, de akkor is, érzem hogy nem tetszik nekik, hogy féltenek...de mikor látták rajtam hogy milyen boldog voltam mikor szüleim megengedték... elõtte hetekig állandóan szomorú voltam, nem tudtam mit csináljak, már szinte alig beszélgettem velük...
pedofilizmus? hát..nem tudom, hogy milyen 30 éves pasinak lenni, mivel még nem voltam.... de a barátomnak legutoljára 12 éve volt ilyen fiatal bnõja, még az is idõsebb volt kicsit mint én.
azzal is egyetértek h naív vagyok, már csak a koromból kifolyólag is...sajnos