Az elsõ bekezdéseddel nem teljesen értem mire akarsz kilyukadni.
Igen, sokféle tudományág létezik, amelyek a valógság különbözõ oldalainak megismerését tûzték ki célul.
"A másik, hogy pl. a fizika, 300 év komoly fejlõdése ellenére sem tud választ adni bizonyos nem mellékes kérdésekre. (Pl. egy egyszerû kérdés: mennyire "valós" dolog a világ?..."
Te olyat vársz a tudománytól, ami nem célja és szerintem soha nem is lehet az: a világ önmaga valóságában való megismerését.
Az, hogy a világunk egy óriási "számítógép" beljesében futkározó jelek halmaza, vagy egy másik világban élõ lény álma, tudomány szempontjából tökéletesen lényegtelen, éppen ezért ez kívül esik annak érvényességi körén.
Hiába bizonyítják be majd a fizkusok, hogy pl. a kvarkokat 11 dimenziós rezgõ húrok alkotják, a rezgõ húrokat 111 dimenziós pontocskák, azokat meg 1100 dimenzós lapocskák és nincs tovább (tehát eljutnak az elvi megismerhetõség határához), azt soha sem fogjuk megtudni, hogy azok a lapocskák "valójában micsodák?".
Nem is mondja senki, hogy a fizikai elméletek maguk a "valóság".
Az elméletek csupán a valóságra épülõ modellek, amelyek segítségével megjósolhatók a való világ egyes eseményei. Ha a jóslat helyes, akkor az elmélet is helyes, ha nem (pl. olyan jelenséget találnak, ami nem illik bele a modellbe), akkor az elméletet át kell írni (vagy ki kell egészíteni).
Azzal is mindenki tisztában van, hogy a tudomány még koránt sem ért el ahhoz a bizonyos elvi határhoz és nyilván léteznek olyan jelenségek, amelyrõl még nem alkotott modellt.
Mindezek beláûtásához nem kell atomfizikusnak lenni.
"De máshogy még sikerülhet. Kíváncsi vagyok, van-e tipped, hogyan."
Hogyan?
Szerinted hogy kéne a tudománynak mûködnie? Vagy milyenek lehetnek azok a jelenségek, amelyek hatással lehetnek ránk, de nem vizsgálhatók a tudomány jelenlegi módszereivel?