Lehet annak nevezni, de ha logikusan végiggondolod, akkor nagyon is igaz. (én legalább is nem tudok elképzelni olyan, emberek által érzékelhetõ jelenséget, amelyre ne lehetne tudományos vizsgálatot kitalálni)
"De inkább nem szeretnék egy újabb olyan értelmetlen vitát errõl, mint a másik topikban BiroAndrással, aki vegytiszta materialista hozzáállással viseltetik errõl, és szinte csak ugyanilyen hozzáállású szerzõk mûveit tekinti elolvasásra érdemesnek. :)"
Azt olvastam én is. Ne is menjünk bele... :)
"Lefolytattuk? Be lehet ezt fejezni (mármint valamilyen végeredménnyel)? ;)"
Nem úgy tûnik. :)
"Figyu, bizonyos jelenségeket, megfigyeléseket nem lehetett beleilleszteni a korábbi modellekbe, sõt, eleve a korábbi gondolkodásmódokba sem."
Ha nem fér bele a régibe, akkor ki kell találni egy újat. (a modellek nagyon jól megférnek egymás mellett)
A gondolkodásmódnak csak néhány alapszabályt kell követnie.
pl. Megfigyelem a jelenséget és megpróbálom az elõfordulásában való szabályszerûségeket, illetve más jelenségekkel való összefüggéseit megkeresni. Ha elég alapos voltam, akkor ebbõl kijön egy modell, amelynek segítségével jóslatot tehetek a jelenség egy adott jövõbeli helyzetben való viselkedésére. Végül ezek alapján leelenõrzöm a jóslatot.
"Hogy bizonyítasz valamit olyasvalakinek, aki nem ismeri, nem érti azt az modellt, aminek a segítségével már magyarázható valami? Pl. hogyan hiteted el egy batu benszülöttel, hogy bizonyos rádióhullámok segítségével átvitt, bizonyos elektromos árammá alakított hanghullámokkal (ja, eleve mi az) kommunikálsz egy a világ másik végén lévõ emberrel, akit õ sosem látott?"
Elõször is megmutatom neki mûködés közben. Aztán, ha érdekli a konkrét mûködése, akkor adok neki egy pár matematika-, fizika-, és elektronika-könyvet.
"Vagy épp mit kezdett volna akár Newton azzal, hogy e=mc^2?"
Így önmagában semmit. De ha a kezébe nyomtad volna a spec. rel. elméletet és megfelelõ eszközöket biztosítottál volna annak kísérleti ellenõrzésére, akkor valószínûleg õ is be tudta volna látni a helyességét.
"Persze, de attól még elõfordulhat, hogy nem nekem lesz igazam."
Igen elõfordulhat, de ilyenkor a te feladatod, hogy bizonyítékot szolgáltass az állításaidra.
"Ha sok ember tapasztal valamit, akár tudományos bizonyítottság nélkül is, az legalábbis elgondolkoztató."
Ha tényleg sok ember tapasztalja, akkor az egy idõ után mások meg fogják próbálni tudományosan is leelenõrizni, magyarázatot találni rá. (ahogy ez már számtalan esetben megtörtént)
"Könnyedén tapasztalatot szerezhetnél (akár elõször kikérdezve azokat, akik ezt már megtették - illetve megismerheted a dolog hagyományait, stb.), de te inkább kivárod azt az akár nagyon hosszú idõt, amíg tökéletesen elismert lesz egy dolog tudományosan."
Az emberek sok mindenben tévedhetnek/átverhetõk, akár tömegesen is. Ha a testem tûkkel való szúrkálásáról van szó, akkor meg fõleg nem alapozok pusztán laikus beszámolókra.
"Hát, pl. a középkorban valószínûleg te is ragaszkodtál volna hozzá, hogy a Föld lapos, mert a hozzáértõk (akkor mindenki õket tartotta annak) azt mondják? Vagy késõbb hogy meteoritok nem léteznek ("kövek nem hullhatnak az égbõl"), mert a Francia Asztronómiai Társaság azt állítja?"
Ha a középkorban élnék, valószínûleg én is mélyen hívõ vallásos ember lennék, aki bármilyen eretnek tant elutasít! :)
De viccet félretéve, ha akkor élnék, de rendelkeznék jelenlegi gondolkodásmódommal, megfelelõ bizonyítékokkal meggyõzhetõ lennék, hogy a föld gömbölyû és hogy kövek hullhatnak az égbõl.
Most nem pusztán azért hiszek inkább a hozzáértõknek, mert õk "hozzáértõk", hanem mert tudom hogy a jelenlegi ismereteik valóban megalapozottak, tehát ha valamit állítanak, akkor azt nem "csak úgy" állítják.