"Ó, így nem a valóságtól választjuk el, csak a természettudományos modelljeinktõl. Egyúttal magát a valóságot választjuk el az említett modellektõl. Mivel az észlelõ és a valóság egymásra vannak utalva."
De akkor hogy tudod megkülönböztetni a valóságot a szubjektív észleléstõl? (pontosabban, hogy az észlelés mely része valóságos és mely része csak az agyad terméke?)
pl. néha az álmok is igen valóságosnak hatnak, még sem gondolja senki (na jó, ez sem igaz :)), hogy a valósághoz közvetlen közük lenne.
"Az bizony nem illúzió. (Ez egy már eléggé elavult nézet. Persze errõl még sokan nem tudnak.) Hiszen tapasztalod a tudatos átélést. Erre nincs fizikális magyarázat. Elméletileg(!) a világ mûködhetne egy szem tudat nélkül is."
A filozófiához nem sokat konyítok. :)
Akkor vegyük úgy, hogy az ember saját öntudata nem illúzió. Azonban más emberekrõl ezt nem tudod eldönteni. Saját szemszögedbõl nézve õk is csupán egy halom atom.
"Na és? Majd késõbb definiálják. A fizikában is volt és van olyan dolog, aminek sokáig nem volt, illetve ma sincs kielégítõ definíciója. Attól még használhatók az azt is magában foglaló modellek."
És akkor mi van, ha a valóságban nincs szó semmilyen "energia" (vagy akármi más) áramlásáról, vagy nem létezik semmilyen, a meridiánokhoz hasonlóan mûködõ képzõdmény?
"Itt mi is a felesleges?"
Az, hogy egy jelenség magyarázatára olyan fogalmakat vezetnek be, amelyek még több kérdést szülnek, mint az eredeti jelenség. (lásd: energia, meridiánok)
Az is lehet lehet, hogy az egész õsi magyarázat totálisan téves és mondjuk a tûszúrásokra adott idegi-homronális válasz felelõs az egészért.
Ezért kell most nulláról felépíteni az akupunktúra mûködési modelljét. Aztán majd össze lehet hasonlítani az eredetivel.
"Ha eleve nem akarja, se most (kényelmességbõl, lustaságból, stb.), sem késõbb, akkor hiába."
Ez már csak az õ hibája lehet. Én valószínûleg hiába kérném, hogy hasonló magyarázatokat adjon az õ törzsi elméleteire.
"Ó, dehogynem! Nem ismered pl. Einstein híres mondását?"
Gondolom a "A jósten nem kockázik." mondatára gondolsz.
Itt nem arról volt szó, hogy Einstein ne fogadta volna el a kvantummechanikát, mint jól mûködõ modellt. Csupán azt nem akarta elfogadni, hogy a véletlenszerûség a természet egyik alapvetõ tulajdonsága. Úgy gondolta, hogy egyszer majd találnak egy olyan, mélyebb modellt, amiben nem lesz rá szükség.