"De akkor hogy tudod megkülönböztetni a valóságot a szubjektív észleléstõl? (pontosabban, hogy az észlelés mely része valóságos és mely része csak az agyad terméke?)"
Néha is nem lehet.
"pl. néha az álmok is igen valóságosnak hatnak, még sem gondolja senki (na jó, ez sem igaz :)), hogy a valósághoz közvetlen közük lenne."
Ez egy elég érdekes kérdés... Néha annyira valóságosnak tûnik (bár nem mindenki képes ilyet álmodni), hogy nem is lehet eldönteni, álom-e vagy sem. (Bár vannak bizonyos technikák, néha ezek sem mûködnek.) Hallottam olyan esetet, hogy valaki álmában végigélt egy életet, és a halála pillanatában ébredt fel.
"Akkor vegyük úgy, hogy az ember saját öntudata nem illúzió. Azonban más emberekrõl ezt nem tudod eldönteni. Saját szemszögedbõl nézve õk is csupán egy halom atom."
Ha egyszer felismered magadban a tudatot, másokban is meglátod...
Mellesleg az öntudat fontosságát az is jelzi, hogy pl. büntetõperekben alapvetõ fontosságú, hogy mennyire volt tudatánál a bûntettet elkövetõ személy. Ha pl. alvajárás közben tette, nem vonható felelõsségre. (Persze sokszor nem lehet teljesen egyértelmûen bizonyítani, valóban az alvajárás állapotában volt-e az illetõ.)
"És akkor mi van, ha a valóságban nincs szó semmilyen "energia" (vagy akármi más) áramlásáról, vagy nem létezik semmilyen, a meridiánokhoz hasonlóan mûködõ képzõdmény?"
Végülis nem számít, hogy fizikálisan létezik-e, elég, ha a szervezet/idegrendszer/elme számára az.
"Az, hogy egy jelenség magyarázatára olyan fogalmakat vezetnek be, amelyek még több kérdést szülnek, mint az eredeti jelenség. (lásd: energia, meridiánok)"
A meridiánok rendszerét nem hasraütésszerûen alkották meg, hanem több száz év megfigyelései alapján, az összefüggéseket figyelve. Még akkor sem haszontalan ezek ismerete, ha fizikálisan nem léteznek. (De mellesleg vannak arra vonatkozó modern elképzelések, hogy mégiscsak van valami fizikális is bennük.)
"Az is lehet lehet, hogy az egész õsi magyarázat totálisan téves és mondjuk a tûszúrásokra adott idegi-homronális válasz felelõs az egészért."
Lehet, hogy részben téves, de bizonyos összefüggések valósak. Nem kell kidobni több száz, ezer év talasztalatait. És válaszra vár a kérdés, hogy miért viselkedik legalábbis úgy a szervezet, mintha léteznének a meridiánok, stb.
"Ez már csak az õ hibája lehet. Én valószínûleg hiába kérném, hogy hasonló magyarázatokat adjon az õ törzsi elméleteire."
Csak bonyolódik a helyzet, ha többezer fizikussal állsz szemben egy olyan elmélettel, amiben van logika, de teljesen eltérõ, mint amihez hozzá vannak szokva. A kvantummechanikát sem fogadta el mindenki egyik napról a másikra. És annál nagyobb ugrásokat is el lehet képzelni.
"Gondolom a "A jósten nem kockázik." mondatára gondolsz.
Itt nem arról volt szó, hogy Einstein ne fogadta volna el a kvantummechanikát, mint jól mûködõ modellt. Csupán azt nem akarta elfogadni, hogy a véletlenszerûség a természet egyik alapvetõ tulajdonsága. Úgy gondolta, hogy egyszer majd találnak egy olyan, mélyebb modellt, amiben nem lesz rá szükség.