Mindtha nem lenne, tök mindegy. Ne legyünk már szörszálhagasogatók.
De ha gondolod belemehetek::))) Szóval nézzük nyelvtanilag, a hangalak és a jelentés kapcsolatán belõl a rokonértemû szavakat, más néven szinonímák. Ekez hasonló dolgokat jelentenek, a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak. Az odaadta, odadobta, átadta szinonímák, mint az is, hogy átvette, elvette, elkapta, megfogta. A közös valóság és elõismeret szempontjából, a helyzetbõl kiindulva teljesen helyes bármelyik hangalakot is használjuk, mivel ebben az esetben a hangalak (bármelyiket is használjuk) ugyanarra a mozzanatra vonatkozik, ugyanazt a jelentés idézi fel bennünk.
Predatorokra nem lenne jellemzõ a haragtartás, sértõdés, bosszú, feladás, vagy akik úgy néznek a vadra mint a társuk kegyetlen gyilkosára, lemészárlójára, és el akarják küldeni a sunyiba. Nem ilyenek. A harcot, vadászatot elejétõl végéig méltósággal, nemességel vívják meg. A vadat soha nem becsülik le, minden egyes préda kihívás nekik, ezért is a trófeák. Ha a vadászt legyõzi a vad, akkor arra a lényre a legnagyobb tisztelettel néznek, számukra nemes vaddá válik, elpusztítani nem lehet és nem is szabad. A predatorok ösztönei már csak ilyenek.
Másképpen írom le amit lejjebb:
Amikor a vad legyõzte a vadászát, megjelent a többi vadász, elvitték halottukat a harc becsülete és szelleme jegyében, valamint megadva a tiszteletet a nemes vadnak, mindvégig tartással, ámbár állig fegyverben voltak, azok célt itt nem szolgáltak. A Vadészok vezetõje (mert annak tûnt) elfordult, majd tisztelete jeléül (mi másért? Csak nem az utálat vagy a gyûlölet vezérelte) ÁTADTA (szininíma lsd. följebb) neki az 1715-bõl származó puskát, én úgy gondolom akár trofeának is szánhatta, a gyõztes vad szeméyét becsüledõ, tisztelendõ.