Maradt még egy jó pár örökség a kommunizmusból. Az a legszomorúbb, hogy a kommunizmus több kárt tett ebben az országban mint anno a török meg a tatár összesen. 1956 után elkezdõdött ebben az országban egy szellemi lebutítás és lealacsonyítás aminek a következményeit ez az ország most is nyögi. A sokak által még mind a mai napig oly nagy becsben tartott kádárizmus a legfõbb bûnöse ennek az egésznek. Kiölt mindenféle hagyománytiszteletet és szorgalmat az emberekbõl. Belesujkólták az emberekbe azt, hogy: fogd be a szád ne szólj semmit cserébe kapsz egy másfél szobás lakásnak nevezett panel lyukat, munkának nevezett valamit, mindegy mit csak legyen benne a személyidben, hogy te dolgozól -mert ugyebár a szocializmusban olyan nincs, hogy valaki munkanélküli- s persze nem érdekes, hogy bemész e dolgozni vagy sem a pénzt úgy is megkapod. Legyen meg a napi pia adagod, hogy estéként le tudj részegedni és nyaranként meg menj le a balatonra üdûlni 1 hétre. Létrehozták ezt a "langyos mocsarat" amiben úgy bánntak veled mint egy gyerekkel mert persze az állam mindent megcsinál helyetted. Elvették az emberektõl a gondolkodás szabadságát, a mások iránti együttérzést a mások irántí segítségnyújtást ami annak idején természetes és mindennapos dolog volt. Mindent levittek egy olcsó és silány közepes szintre. A munkaától kezdve egésszen az árúk minõségéig. Lehetne még sorolní mert a lista igen terjedelmes. És ez az egész kádárizmusnak nevezett förmedvény a bûnös abban, hogy ez az ország ma itt tart. Bûnös abban, hogy az emberek mind a mai napig valóban irigyek a másik sikerét mert ugye abban az idõben mindeniken egyformának kellett lennie senki sem tûnhetet ki még véletlenûl sem. Bûnös abban, hogy az emberek még mindíg rengeteg mindent az államtól várnak el. Hibás abban, hogy a mai 40-60 év közötti emberek nagy része egy nyelvet sem beszél, mert ugye az orosz az ami kötelezõ volt. Hibás abban, hogy az ország nagy része tiszta mocsok, hogy nem vigyázunk a környezetünkre és úton útfélen ellep minket a szemét, hogy lusták vagyunk dolgozni és rengetegen utálják a munkájukat és úgy is végzik el, hogy az elszomorító.
Nem is csodálkozom ma azon, hogy az emberek nagy részének foggalma sincsen arról példáúl, hogy az európai úniónak nevezett szervezett voltaképpen mi is és, hogy mit is várnak el tõllünk és hogy valójában mire is számíthatunk a jövõben. Szomorú példaként említhetõ meg az is, miszerint tervezik azt, hogy a történelmet kiveszik az éretségibõl. Kérdem én, hogy lehet egy ország önmagával tisztában és hogyan tekinthet a jövõbe ha a saját történelmét nem ismeri? Márpedig mi most erre felé tendálunk.
Szóval szerintem rengeteg szenvedés és kínkeserves munka kell ahhoz, hogy ez az ország ismét "normális" állammá váljék és, hogy valóban igazi tagja legyen az európai közösségnek.
Informatika és tudomány
