Ezt az elõbb említett megfelelõ szervezést RAID-szinteknek nevezik. A RAID0 nem kínál adatvédelmet, csak bitszinten szétdarabolja az adatokat, s ezzel lerövidíti az elérési idõt, s a felhasználható kapacitás megegyezik a teljes lemezkapacitással. A RAID1 a lemez tükrözése, vagyis az adatokat egyszerre két lemezre visszük fel, s ha az egyiken hiba támad, akkor a másikról még elérhetjük az adatokat. Ez egyszerû módszer, de a hasznos kapacitás csak fele a lemezek összkapacitásának. A RAID2 a védelmet nem adó 0-s szintet (az adatok lemezek közötti bitszintû szétosztását) adatvédelmi kóddal (Hamming-kóddal) egészíti ki; ettõl a hasznos kapacitás erõsen lecsökken (8 adatbitre 5 javító bit jut), cserébe viszont a RAID2 kijavítja az egy bitjükben hibás bájtokat. Felírási sebessége egyetlen lemez írásának sebességével egyenlõ, s ha nagy blokkokat olvas, akkor olvasási sebessége nagyobb egyetlen lemezénél. A RAID3 szintén a nullás szintbõl indul ki, de az adatokhoz paritást rendel, s azt egy következõ merevlemezen rögzíti. A lemezeknek egymással szinkronban kell futniuk, akárcsak a RAID2 lemezeinek, ennek is lassú tehát az írási sebessége, ha rövid adatblokkokat írunk; igazán gyorsan a nagy blokkokat olvassa. A paritás a hiba észlelésére és bájtonként egy bit hiba javítására alkalmas. A RAID4 hasonlít a RAID3-ra, de a paritásképzés a szektor és az adatforgalom szintjén folyik. Ha nagy blokkokat kell átvinni, akkor a hozzáférési sebesség a lemezek
számával arányosan nõ íráskor és olvasáskor is. A RAID5 a 4-es szint továbbfejlesztése azzal, hogy a paritás is szétosztva kerül fel a lemezekre. Ezzel a technikával a rövid blokkok írását gyorsították fel a hosszú blokkok írási sebességének rovására; a rövid blokkok olvasási sebessége nagyobb, mint egyetlen lemezé. Ennek a RAID5-nek a továbbfejlesztésével állt elõ a RAID6; abban megkettõzték a paritást, így a RAID6 a hibajavításban is többet tud (két hibás blokkot is kijavíthat), mindezt az írási sebesség rovására. Az eddigi szabványosított szinteken felül van még a RAID7, de csak a Storage Computer alkalmazza: ez a 3-as és a 5-es szintek intelligens összeolvasztása, így a hozzáférési sebesség mindig gyorsabb, mint egyetlen lemezé. Vannak továbbá vegyes rendszerek; azok két technika összefésülésébõl adódtak, ilyen például a 0/1. Ebben a tükrözés és az adatszétosztás keveredik, paritást ez sem használ.
Bármely szinten (az egyestõl kezdve) üzem közben is ki lehet cserélni az elromlott meghajtót (ha arra alkalmas a merevlemez illesztése, illetve a vezérlõegység).