kérdésére egyértelmû a válaszom, hiszen a Bundesligából való visszetérésem óta mind a testnevelés egyetem tanáraként, mind szövetségi kapitányként a nõk, a nõi csapatok, a nõi közösségek méltó elismeréséért, társadalmi elfogadtatásáért is dolgozom. Szét kell választanunk a valóban az emberek szeretetével visszajelzett óriási sikert, és különösen az eredmény alakluásából bennünk maradt hiányérzetet. Ezt a nehéz idõszakot, néhány percet alaposan górcsõ alá kell vennünk és kritikusan elemeznünk kell mindannyiunk okulására. Köszönöm, hogy eljött a világbajnoki döntõre, fantasztikus érzés volt Önökkel együtt küzdeni az aranyéremért, és talán ezért sajnáljuk igazán, hogy az ottlévõknek csalódást jelentett a hosszabbítás után elvesztett mérkõzés.
Laurencz László a nõkrõl tett megjegyzéseivel, hasonlataival a magam részérõl nem értek egyet, hattagú családomban négy gyermekem közül három leány, és rendkívül büszkék vagyunk rájuk.
sadrienn (15) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 12:43:18
Gratulálok a nõi kézilabdaválogatottal elért eredményeihez, én minden alkalommal nagyon büszke voltam a lányokra, számtalan olyan sportágunk van ahol a világversenyen elért ezüstérem elképesztõ ovációt és nem fanyalgást váltana ki a szurkolókból. Azt gondolom a VB - n a formát illetõen a magyar válogatott volt a legjobb, de az utolsó pár perc tényleg horror volt fõleg a helyszínrõl nézve. Egyetért Laurencz László: ez azért van, mert nõk cimû kijelentésével?
Mocsai Lajos (13) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 15:26:27
A külföldre igazolt játékosok problematikája nagyon sok kérdezõt érdekelt, mint eddig is ezeket a rendkívül mély szakmai kérdéseket nem tudom röviden megválaszolni. A játékosaink a kézilabdázásban több mint két évtizede tudományosan megalapozott edzésmódszerrel készülnek a világ legjobbjai ellen, mind a kluboknál, mind a válogatottnál. Ebbõl a rendszerbõl kilépve a professzionalizmus egy más tartalmi rendszerébe kerülnek, amely igen nehéz átállási problémát jelentenek. Nagyobb a játékosok egyéni szabadsága, az edzések közel harminc-negyven százalékát individuálisan hajtják végre, valamint az önbizalom, az egyéni felelõsségvállalás, a pozitív gondolkodás mind-mind társadalmi környezetben, pedagógiai hatások között érvényesülnek. Ebbõl adódnak számos, érthetlennek tûnõ, szakmai és mentális problémák. A szövetség szervezetileg, különösen az EU-ba lépve a szabad tehetségkivándorlás ellen tenni nem tud. Egyedüli lehetõségünk, hogy szakmailag olyan vonzó és eredményes munkát végezzünk, ahol a magyar válogatottban való szereplés a fiatalok egyik kiemelkedõ életcélja legyen, valamint megfelelõ képzési és egzisztenciális hátérrel a jövõjüket is megbízhatóan megoldjuk.
Jómagam több mint háromszázszor ültem a magyar válogatott kispadján, az Ön által érzett büszke érzést valóban nem kell megköszönni, gyakorolni kell.
Stanley_W (41) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 14:44:36
Tisztelt Mocsai Úr, gratulálok a VB ezüsthöz. Már sokan feltették a kérdést de ez nagyon fontos. Mi lehet az oka az idegenben szereplõ játékosaink teljesítményének visszesésének? A szövetség milyen eszközökkel próbál/tud ez ellen tenni? És a legfontosabb, a döntõ eredményétõl függetlenül életemben sajnos elõször éreztem hogy büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok! Ezt nem lehet eléggé megköszönni.
Mocsai Lajos (12) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 15:14:54
Gondolom, hogy a kedves kérdezõ a végjátékbeli taktikai statikus elemekre gondol, amelyek valóban nemkívánatos játékhelyzetet teremtett, ebben az idõszakban a válogatott igen sokat (részben indokolatlanul) emberhátrányban volt a pályán, így a túlzottan kontrollált, dinamikáját vesztõ statikus játék nem elfogadható és nem megengedhetõ. Miután a helycserés, pozícióváltásos támadási taktikai elemeket a csapat más idõszakokban jól alkalmazta, a nehezített feltételek között ezek alkalmazása egyrészrõl begyakorlott, másrészrõl kötelezõ jellegû. Valóban a játékosok kezében van a labda és a döntés, hogy a meglévõ taktikai alapjátékokból konkrétan melyiket játsszák, alkalmazzák. Meggyõzõdésem, hogy ezen a területen még mélyebb pszichológiai munkát kell kifejtenünk, hogy a csapat se pánikba, se apátiába a tét hatására ne kerüljön és a teljesítõképes tudás értelmében tudjon cselekedni.
A befejezõ kérdésére valóban aggódva gondolok, hiszen a magyar nõi kézilabdasport az elmúlt hat világversenyen négy érmet szerzett, a legfényesebbtõl a bronzig, így a sportágakat választó gyerekek tömegének, valamint a kézilabndázás felé fordult érdeklõdõknek megfelelõ képzési, média, anyagi támogatást kell elérnünk.
rvs (14) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 12:43:09
6 - nem gondolja, hogy helyenként komolyabban kellett volna presszionálni Radulovicsot, illetve Görbiczet, hogy ne menjenek olyan sokszor bele nem felépített, illetve hamar ellõtt támadásokba? (nem sértés, vagy kritika egyikük felé sem, de sajnos gonosz lelkemben ezek a kérdések is megfogalmazódtak.) 7 ön mit gondol - egy ilyen vb után számíthat-e a magyar nõi kézilabdasport komolyabb figyelemre, illetve nagyobb mértékû támogatásra az állam, és a szponzorok részérõl? (megérdemelnék.)
Mocsai Lajos (11) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 15:04:36
Köszönöm gratulációját! Valóban én is úgy érzem, hogy a világbajnoki döntõben játszani óriási lehetõség és megtiszteltetés egy sportág számára. A világbajnokságon kb. tizenkét csapat azonos föltétellel küzdött az érmes helyezésekért és a végelszámolásban ezek közül három-négy egykori világverõ csapat nem is lesz ott az olimpián. A kézilabdát játszó fiatalok száma valóban enyhén visszaesett az utóbbi években, de elmondható, hogy az igazolt versenyzõk tekintetében az elsõ három-négy sportág között van tartósan Magyarországon. Az elért eredményt azért is tartom kiugrónak, hiszen csapatunk átlagmagasság-deficitét, egy-egy pozícióhoz szükséges kiemelkedõ erejû, magasságú és tömegû játékosok hiányát például egy hatalmas termetû beállós nemlétét igen nehezen tudjuk kompenzálni. Szomorú hír, hogy Bohus Beáta (30 év felett), Kulcsár Anita mögött nemzetközi képességû beálló játékos személyisége még csak nem is körvanalazódik. A játék gyorsulása, a szabálymódosítások automatikusan magukkal hozzák az univerzális, sokoldalúan képzett játékosok nevelését, képzését. Az utánpótlás-nevelés egyik legfontosabb problematikáját érintette, amely szerint a fizikai adottságok a technika-taktikai perfekció, valamint a támadó- és a védõjáték azonos mértékû eredményes ûzése elkerülhetetlen súlypontio kérdés. Köszönöm az elõremutató gondolatmenetét.
szülõföld (8) válasz erre | adatok | e-mail
2004-01-14 11:13:08
Tisztelt Mocsai Úr! Gratulálok a VB szerepléshez, az ezüstérem összességében nagyon jó eredmény! Kérdéseim: Meddig lehet ezt a szép sportágat a világ élvonalában tartani úgy, hogy a kézisek száma vetélytársainkhoz képest kiugróan alacsony? A kicsit távolabbi jövõben hogyan lehet a beállós személyét megtalálni? Kiket tart az olimpián legveszélyesebb ellenfeleknek? Örülök, hogy az utánpótlás is jó, de kellene több univerzális játékos.