Josh és Dave elõször járt hazánkban. A srácokkal Siófokon, a Flört megnyitóján beszélgettünk..
A közönség a zenénkrõl ismer minket és várja a saját slágereket is.
Vasárnap este hétkor a Partypeople-csapattal elindultunk Siófokra, hogy beszámoljunk a Flört Grand Opening eseményeirõl, ugyanezekben a percekben a British Airways londoni járatával megérkezett Ferihegyre a két amerikai laptop dj, Josh Gabriel és Dave Dresden. Valahol a Velencei-tó magasságában két interjúalanyunk veszett sebességgel húzott el mellettünk egy ezüstszínû kisbusszal. Siófokon már az idegenvezetõvé avanzsált Császár Elõddel - alias Shane 54- kiegészülve vártak minket a szálloda halljában. A srácok egy szál laptoppal érkeztek Budapestre, Dave pedig büszkén feszített a „Laptop Dj” feliratú pólójában. Ez meg is adta a kezdõlökést a beszélgetésnek.
G&D: Azon dj-k közé tartozunk, akik megpróbálják kihasználni a technológia adta lehetõségeket, talán a magyar közönségnek is szokatlan, hogy az egész estét egy szál laptopról nyomjuk végig. A dj szett számunkra olyan, mint egy élõ elõadás, ahol a végeredmény a fontos, nem pedig az hogy milyen eszközöket használunk. A lemezjátszó, a bakelit, a cd csak egy hordozó, egy eszköz a zenéléshez. A laptop más hordozókkal ellentétben teljesen szabad kezet ad, fellépés közben vágunk ki apró elemeket különbözõ dalokból és élõben rakjuk össze a „végeredményt”. Mûsor után gyakran kérdezik: Te, mi volt az a bootleg mix a szett végén? Nem bootleg volt, helyben fõztük.
PP: Gondolom, kaptok hideget-meleget a laptop miatt…
G&D: Sok a kritikusunk, egyszer egy srác a mobilján odatartott elém egy feliratot arról, hogy õ volt a legnagyobb rajongónk, de csalódott, mert „mi nem is mixelünk”. Pedig szerintünk a klubzenékben nem a bakelit a lényeg, hanem az érzés, az élmény. Nem az számít, milyen módszerrel teszed szinkronba a beateket, hanem hogy milyen zenét játszol, hogyan hullámvasutazik a közönség hangulata.
PP: Ez az elsõ fellépésetek Magyarországon. Õszintén, hallottatok bármit is az orszáról, az itteni partiéletrõl korábban?
G&D: Igen, egy Los Angelesben elõ magyar barátunk már sokat mesélt a magyar lemezlovasokról és a bulikról. Ha igazat mondott, itt közép-európában nagyon pörög a partivilág, izgulunk is rendesen a ma este miatt.
PP: Mi a helyzet az elektronikus zenékkel Amerikában?
G&D: A tánczene sokat változott azóta, hogy Digweed és Sasha rezidens lett a Twiloban. Úgy néz ki, hogy ma Armin Van Buren-re és Tiesto-ra mozdul a tömeg, ezt azt hiszem jelzésértékû. A klubberek a nagyobb, pörgõsebb, trancesebb bulikat keresik, de ez nem jelenti azt hogy a többi stílus nem létezik, csak nehéz megtalálni. Az olyan régi bulihelyek, mint Las Vegas, parti szempontjából halottak, a városban egyetlen klub mûködik.
PP: Sok elemezlovasnál a studióalbumok és az élõ mixek köszönõviszonyban sincsenek egymással, nálatok ez hogy mûködik?
G&D: Eddigi pályafutásunk alatt elég sok zenét készítettünk ahhoz, hogy egy öt-hat órás mixet megtöltsünk velük. De ha arra vagy kíváncsi, igen, játszuk a saját dalainkat is. A közönség a zenénkrõl ismer minket és várja a saját slágereket is.
PP: Min dolgoztok jelen pillanatban?
G&D: Épp az új weboldalunkat készítjük, amit – valljuk be – már jó ideje meg kellett volna tennünk. Új labelt is indítottunk Organized Nature néven, ahol az elsõ megjelenés a Wave3 volt, áprilisban pedig jön az Arcadia. Idén több saját produkcióval szeretnénk elõállni, nemsokára hallhatjátok az új Andain single-t, az új Motorcycle-t, illetve indul egy új vokálos projektünk, a Mali. Ezt leginkább az elektronikus pop jelzõvel lehetne körülírni.
PP: Miért van szükség ennyi alteregóra, ennyi különbözõ együttesre, miközben valahol mindegyik a ti gyermeketek?
G&D: Mert mindegyikben különbözõ emberek dolgoznak, különbözõ zenét mûvelnek. Puff Daddy sincs mindig elõtérben az általa menedzselt elõadóknál. Ez így van jól, mert a közönség a legmeghatározóbb szereplõrõl, a vokalistáról azonosítja be a csapatokat.
PP: Idén is ott lesztek a Winter Music Conference-en?
G&D: Igen, csütörtökön egy öt órás szettet játszunk, komoly buli lesz. A WMC ma már inkább nevezhetõ grandiózus partinak, mint szakmai eseménynek. Aki üzletelni akar, inkább menjen a Midemre vagy az Amsterdam Dance Eventre.
Elköszöntünk a srácoktól, akiket legközelebb néhány óra múlva a dj pultban láttunk viszont. Kleinenberg ügyesen felépített szettje után hajnali négykor vették át a stafétabotot, és a közönség legnagyobb meglepetésére vidám diszkófeelinggel indítottak. Ezután fokozatosan a trance-ig gyorsult a tempó, az európai fül számára hol furán, hol meglepõ ötletességgel effektezték agyon a zenéket. A közönség is megkapta a magáét a szisztematikusan elosztott slágerekkel: elõbb a Beautiful Things, késõbb a Southern Sun, végül az As The Rush Comes emlékeztetett arra, kik is állnak a fénylõ alma-logóval ellátott laptop mögött.