Viccet félretéve, van Freesync meg G-Sync. Előbbi az AMD videókártyákhoz van (volt eredetileg kizárólag), utóbbi az nVidia kártyákhoz (és eléggé feláras technológia, szóval a G-Synces monitorok kb. +50-100k-ba kerülnek).
Mind a kettő technológia arra jó - nagyon leegyszerűsítve -, hogy egy magasabb képfrissítési értéket fixen el tudjon érni a monitorod mindenféle problémák nélkül (pl. tearing, ami olyan, mint a Kör c. filmben a lányka előjövetelekor történik a tévékkel ami egy szakadás a képernyő közepén).
Pl. A FHD (1080p) és az 1440p 144 Hz-es monitoroknál a 144 Hz-et.
Aztán mivel az egyik feláras volt, a másik nem, képzelheted, melyik fogyott jobban, így nVidia úgy döntött, hogy szüksége van arra a piacra is, és hivatalosan is elkezdte támogatni az addig csak különféle házi barkácsmegoldásokkal előhívható Freesync + nVidia kártyás megoldásokat.
De ez még mindig nem megy hivatalosan egyszerűen és könnyen, csak pár monitornál. Amiket lentebb linkeltünk.
Röviden és tömören: Szép és jó beszélni a 144 Hz-es monitorokról, de azért az sem úgy megy - mint sok más dolog az életben -, hogy durrbele és minden menni fog. :-)