A holdra hasznalatos Ion hajtomu meghajtasa nuklearis, uzemanyaga pedig vszeg nem xeon lesz, hanem a holdon megtalalhato anyag.
Én úgy tudom, hogy cseppet sem mindegy, hogy mit ionizálnak, és én eddig fõleg Argon, Xenon, Higany és Cézium hajtóanyagról hallotam, sajnos ezek egyike sem túl gyakori a Holdon...
A folos energia elvezetese egy problema, amit meg kell majd oldani. Pl. hatekonyabb nuklearis reaktorral maris kevesebb energiat kellene elvezetni.
Súlytalanságban megfelelõen mûködõ atomreaktort sem könnyû létrehozni, hát még nagyobb hatékonyságot elérni, különösen úgy, hogy e téren még igencsak gyerekcipõben járnak a kisérletek (ill. jelenleg inkább állnak).
Ezt majd megoldjak a tudosok, ez a dolguk.
Véletlenül nem marketingesnek tetszik lenni?
Azok szoktak ilyen bölcsességeket mondani :)
Ezzel az erõvel miértnem rögtön antianyag-reaktort akarunk?
A napelemes ion hajtomuvek gyorsulasa van 10^4-10^3 kozott, a nuklearis iondrive jobb, bar nem tudom, hogy mennyi pontosan.
Egy 1986-os Szovjet Mars-program terveiben 45 kgf tolóerõvel számoltak, amelyet egy Xenon hajtóanyagú ion-hajtómû szolgáltatott volna, az energiaforrás két atomreaktor lett volna, amelyek együttesen 15MW-os elektromos teljesítményt adtak volna.
Ennek a tervnek az alternatívája lett volna az 1989-ben született orosz Mars-program, amely a fentihez nagyon hasonló lett volna, csak éppen az energiát nem reaktorok, hanem két, egyenként 200x200m-es napelemtábla szolgáltatta volna. A hajtómû ugyanaz a 45 kgf tolóerejû Xenon hajtóanyagú ion-hajtómû, amelyhez nem kevesebb, mint 165 tonna hajtóanyagot vittek volna, úgy, hogy a hajó teljes tömege 355 tonna...
Viszonyításképpen egy 1994-es orosz tervezet, amely nukleáris meghajtással rendelkezett volna, 20,000 kgf tolóerõt számolt, az amerikai 1991-es Mars Direct terv pedig ~45.000 fontnyi tolóerõvel, amelyet szintén egy nukleáris hajtómû nyújtott volna...
Informatika és tudomány
