Itt álljunk meg egy szóra! A tanár csak tanít, a gyermek tanul.
(most ne menjünk bele az új törvényjavaslatba, amely szerint a gyermeket 1-3 osztályokban csak a szülõ engedélyével lehet megbuktatni, a házi feladat felesleges, a kötelezõ olvasmányok kijelölése pedig egyenesen szadizmus)
Sajnos a NAT követelménye a béka hátsója alatt van. Sok diákba pedig belenevelik a szülõk és tanárok, hogy a kettes már elégséges, nem baj, ha rezeg a léc, csak ne essen le.
A másik, hogy a gyermek lehet, hogy általánosban még tudott hangosan olvasni, azonban 7.-8. osztályos korára kiismerete a tanárt, a középsuliban pedig sokan már nem veszik komolyan a magyart, vagy éppen únják. Az olvasási készséget folyamatosan fenn kell tartani, mert ha nem gyakorolsz, elvész.
Különben hiába jártatom a számat (bosc, az ujjaimat), ha a diák és szülõ tökéletes, akkor csak a tanár lehet a hibás. :-)
Borcsa: én értelek, csak Te nem értesz engem.
A kötelezõknél mindig úgy olvastam, hogy a napi (elõre kijelölt) olvasásom után leírtam egy füzetbe néhány gondolatot arról, amit aznap olvastam. Tudod, mint az "Ez történik a héten" a Barátok köztben. Ezt hívtam olvasónaplónak, és akár évzáróra, akár érettségire elõ tudtam szedni a füzetet, és fel tudtam belõle készülni. De biztos bennem van a hiba, mint mindig... :-)