Tímea nagy sokára ébredt fel, kitámolygott abba a terembe, ahol Athalie-t öltöztették, ekkor tért magához, de hiszen neki ma van a menyegzõje. Megpillantotta Kacsuka urat a meny-asszonyi bokrétával, Athalie-re tekintett, s látta rajta az õ menyasszonyi köntösét. A cselédek, vendégek, Zófia asszony nem bírták visszafojtani jókedvüket. Athalie pedig királynõi fölénnyel lépett elé, s közölte, hogy várjon még öt évet a férj-hezmenetellel. Tímea zsibbadtan állt Athalie enyhíteni akarta a kegyetlen tréfát, odahívta, hogy tûzze fel a fátyolát, de mivel remegett a kislány keze, véletlenül megszúrta a menyasszony fejét, aki durván rácsapott a kezére, Tímea erre sírva fakadt.
Ekkor érkezett meg Brazovics Athanáz kocsija, a võle-gényt küldték ki, hogy nézzen utána, miért késlekedett eddig a házigazda, de azzal a hírrel tért vissza, hogy Brazovics úr meghalt. A büszke, szép menyasszony arca elsápadt. Me-nyegzõ helyett halotti tor következett. Brazovics Athanáz halálával sûrûsödtek a gondok, a võlegény visszaküldte a jegygyûrût, még a gyászszertartáson sem jelent meg, azután a hitelezõk követelték vissza kölcsöneiket.
Athalie erõt vett magán, s egyedül kereste fel Kacsuka urat, s kérte, hogy ne szakítson vele, teljesen megalázkodott, de a kapitány visszautasította. Hátra volt Athalie és anyja számára a legborzasztóbb nap, az árverésnapja. Tímár Mi-hály megvette a házat minden berendezésével együtt, s fel-ajánlotta Tímeának, majd feleségül kérte. A lány igent mon-dott, csak azt kérte, hogy Athalie és anyja velük maradhas-son a házban. Az aranyember rögtön átlátta a helyzetet, s tudta, hogy az az egyedüli megoldás, hogy megszabaduljon tõlük, ha felajánlja Athalie-nek, hogy kifizeti a hozományát, hogy férjhez tudjon menni, de mindannyiuk meglepetésére, büszkén kijelentette, hogy nem akarja Kacsukát látni.
Most végre úgy érezte, eljutott céljához: övé lett a lány, s ráadásul még egy nagy tehertõl menekült meg a lelke: az ön-vádtól. Mert attól a naptól kezdve, amidõn Tímár az elsüly-lyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének nyugalma. Valahányszor látogatóba ment menyasz-szonyához, mindig Athalie-val találta együtt. Majd eljött a menyegzõ napja. Tímea nem találta olyan gyönyörûséges-nek, mint ahogy azt Zófia mama leírta. A fényes lakodalom véget ért, a vendégek hazamentek, a menyasszony ott ma-radt võlegénye házában. Az a végtelen kincs, amit bírni úgy óhajtott, most már birtokában volt. Csak a karját kell kitár-nia, hogy õt a keblére vonja. Ha csak egyszer lesütné szeme-it ijedten, de õ hideg marad és nyugodt és szenvtelen. Mi-hály ugyanazt az alakot látta maga elõtt, akit ama végzetes éjszakán a halálból felébresztett. Egy alabástrom szobor. Egy szobor, mely hajlik, simul, enged, de nem él. Majd meg is fogalmazta Tímárnak: „önnek a neje vagyok. Önnek fo-gadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hûséges, engedel-mes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt, amit ön kíván, amit ön paran-csol." Mihály ekkor döbbent rá, hogy milyen fájdalmas gyõ-zelmet aratott.
Tímea szelíd volt, gyöngéd, figyelmes, háládatos, enge-delmes, de szívét nem találta sehol, az el volt temetve. Tímár meggyûlölte a gazdagságát, s hozzáfogott, hogy túladjon raj-ta, de neki nem sikerülhetett az elszegényedés. Athalie Tí-mea becsületének nem védangyala, hanem védördöge volt, folyton a nyomában volt, követte minden lépését, minden kí-nálkozó alkalmat felhasznált, hogy Tímeának az ellenére te-gyen. Tímea úgy akart Athalie-vel bánni mint testvérével, de õ ragaszkodott a cseléd szerephez.
Tímár egy idõben felvette azt a szokást, hogy elutazott, s váratlanul, a tervezett visszaérkezéshez képest hamarabb tért vissza. Gyanakodott, félt. Egy alkalommal, amikor titokban osont haza, megnézte feleségét, hogyan alszik, nyugodt-e az álma, ahogy kijött a szobából, Athalie-be ütközött, aki gya-núsan a szoba körül ólálkodott. Aztán durván közölte vele, hogy Tímea nem õt szereti, s mindketten tudják, hogy kit szeret, de Tímea olyan hûséges, mint egy angyal. Ekkor Mi-hály összecsomagolt és elutazott.
Igaza volt Athalie-nek. Tímár keményen megbûnhõdött, hogy magánál tartotta a kincset, hiszen amit általa kívánt megnyerni, Tímea szerelmét nem kapta meg, s õ lett a vilá-gon a legboldogtalanabb ifjú férj. Miután ezt belátta, Baja felé vette az útját, ott is volt üzleti dolga, onnan Újvidék fe-lé, majd Pancsovára ment. Felkereste a paradicsomot, s an-nak kedves lakóit, nagy szeretettel fogadták. Noémi felnõtt, s nagyon megszépült, Tímár Mihály nem tudta levenni róla a szemét. Segített a rózsaszüretben, s közben új érzések lep-ték meg Mihály szívét.
Másnap kellemetlen vendég érkezett a szigetre, Krisz-tyán Tódor, szokásához híven megint körülményesen adta elõ jövetele célját, ki akarta vágatni az összes fát, s jó pén-zért eladni munkaadójának, egy trieszti hajókészítõnek. Amikor Tereza ellenkezett, elõállt szokásos fenyegetésével, hogy feljelenti õket a török és az osztrák kormánynál. Igen- csak meglepõdött, amikor Tímár Mihály elmondta, hogy õ már meg is tette, s kilencven évre bérbe vette mindkét kor-mánytól, s át is ruházta a jogot a sziget mostani lakóira. Krisztyán Tódor a dühtõl sápadtan rikácsolta, hogy milyen jogon merészelte, de Mihály helyett Noémi válaszolt: mert szereti õt.
Tímár csodálatos estét töltött Noémivel, de amikor meg-csókolta, lelkiismeret-furdalása támadt, immár kétszeresen csaló, másnap zaklatott lelkiállapotban szinte elmenekült a szigetrõl. Tereza asszony odaadta a puskáját, aminek Mihály nagyon nagy hasznát vette, ugyanis rálõttek. Szerencséjére csak a kalapját érte a két lövés. A tettest, Krisztyán Tódort a csõszkunyhóban lapulva találta, megkegyelmezett neki, de úgy döntött, hogy jó messzire eltávolítja a környékrõl a csir-kefogót. Brazíliába küldte, az ottani gabonaüzleteinek irá-nyításával bízta meg.
Tímár Mihály ezután úgy intézte, hogy a búzát helyben õrlette meg, s nem vitette Komáromba, hanem úgy szállítot-ták Brazíliába. Eközben Tímea egy levél kíséretében utána küldte az íróasztala kulcsát, amit azon az estén felejtett ott, amikor titokban járt otthon. Mihály teljesen kétségbeesett, mert ez az íróasztal rejtette a Csorbadzsi megmaradt kin-cseit, többek közt egy nyitható medált, amelyben Tímea édesanyjának képe volt, s ha a felesége meglátja, akkor le-leplezõdik. Az elsõ, ami eszébe jutott, menekülni, s a para-dicsomi szigetre bújt el a kínzó gondok elõl. Boldog szere-lemben töltötte a nyarat Noémivel, hasznossá tette magát, le-csapolta a mocsarat a szigeten. Csak õsszel tért vissza Leve-tincre.
Nagyon meglepõdött, amikor Tímeát ott találta, a megle-petése csak fokozódott, amikor azt tapasztalta, hogy felesé-ge milyen ügyesen beletanult az üzleti ügyek intézésébe, nyereséggel kereskedett, a brazíliai .gabonakereskedelmet is felvirágoztatta. Nagyon szépen boldogult mindennel, amíg férje távol volt. Már csak egy félelem szorongatta a lelkét, hogy vajon Tímea megtalálta-e apja kincseit, s ezt úgy tudta tisztázni, hogy amikor Komáromba értek, az elsõ dolga az volt, hogy neki ajándékozta a medált és a megmaradt éksze-reket. Tímea öröme határtalan volt, amikor ráismert a csalá-di ereklyére, s egyértelmû volt Mihály számára, hogy sem-mit sem tud.
Ezután Mihály õsztõl tavaszig Komáromban élt Tímeá-val. Athalie sejtette, hogy valami rejtély van Tímár hirtelen támadt boldogságának hátterében, de bárhogy próbált a nyo-mára bukkanni, sehogy sem sikerült. Ahogy beköszöntött a tavasz, sietett kedves szigetére, ahol nagy meglepetésére már hárman várták. Megszületett a kisfia, akit Adeodatnak (Istenadta) neveztek el, s Dódinak becéztek. Tímár Mihály nagyon boldog volt, elhatározta, hogy házat épít a fiának, a fákat kivágták, de a megvalósításig nem jutottak el, mert idõközben õsz lett, s vissza kellett térnie Komáromba.
Tímea betegeskedett, s az orvosok azt tanácsolták, hogy Meránban pihenjen. Mihály meglepetést akart feleségének szerezni, s ezért Monostoron fából felépíttette a meráni nya-raló mását. Athalie nem bírta. ki, hogy ne rontsa el Tímea örö-mét, elõre elfecsegte. Mihály alig várta, hogy újra tavasz le-gyen, s titokban minden elõkészületet megtett, hogy felépít-hesse a házat, szerszámokat vitetett. Dódi szépen felcsepere-dett, már járt, beszélt, boldog lélekkel gyönyörködött benne. Aztán egy nap nyugtalanul aludt a kisfiú, Tímár is megbete-gedett. A gyereknek torokgyíkja volt, de eltitkolták az apja elõtt, csak késõbb tudta meg azt is, hogy eltemették. Teljesen elkomorult, olyan reménytelenül boldogtalannak érezte ma-gát, hogy öngyilkosságra gondolt, ilyen fájdalommal a szívé-ben tért vissza Komáromba. Tímea megérezte fájdalmát, s gondosan ápolta férjét, még éjszaka is mellette akart marad-ni, de Mihály attól tartott, hogy lázálmában majd Noémit fogja szólongatni, s ezért nem engedte feleségének, hogy ápolja. A két asszony között vívódott, nem tudta, hogy mit te-gyen, ezért elutazott a Balaton mellé pihenni és gondolkozni. Arra az elhatározásra jutott, hogy csakis az öngyilkosság le-het az egyetlen menekvés ebbõl a lehetetlen állapotból. Min-dent alaposan eltervezett, megírta a végrendeletét, majd el-megy a szigetre, s ott hal meg, hogy Dódi mellé temessék, de azt a látszatot kelti, mintha Egyiptomba utazott volna el.
Ember tervez, Isten végez, mert amikor megérkezett a szi-getre, egy másik csöppség várta, Noéminek újabb kisbabája született. Tímár Mihály újra tudott bízni, s teljes erõvel ve-tette bele magát a házépítésbe, mindent a két kezével csinált, s örömét lelte a munkában. De Tereza mama váratlanul meg-betegedett, õsz felé meghalt, s Mihály nagyon nehezen tud-ta otthagyni õket, megígérte, hogy a télen visszatér.
Athalie árgus szemekkel volt Tímea nyomában, minden lépését figyelte, egyszer aztán azzal fogadta Tímárt, hogy fe-lesége megcsalja. Kacsuka õrnagy párbajozott érte, s levél kíséretében elküldte a törött kardját Tímeának. Athalie galád tervet eszel ki, elárulja Tímár Mihálynak, hogy apja annak idején titkos kamrát építtetett a Szent György kép mögé, ami Tímea hálószobájának falán díszeleg. Ebbõl a titkos fülké-bõl meglesheti Mihály a feleségét, és kihallgathatja az õr-naggyal folytatott beszélgetésüket. Athalie várakozása elle-nére kiderül, hogy Kacsuka azért párbajozott, mert egy ide-gen Tímárt rágalmazta meg, s Tímea teljes odaadással be-szélt róla, mennyire hálás és tiszteli férjét. Ez rettenetes fáj-dalmat okozott Mihálynak, feldúltan távozott.
Ugyanakkor levelet kapott Brazíliából, hogy Krisztyán Tódor meghamisította a lisztet, s így elveszítették ezt a pia-cot, a csalót tizenöt évi gályarabságra ítélték, de megszökött. Rettenetes volt ez a hír számára, félt, hogy bármikor felbuk-kanhat, ezért ellenõrizte a fegyverét, s úgy vágott neki a téli jégmezõnek a Dunán, a monostori nyaralójába készült. Nem jól viselte a sötétet és hideget, s így majdnem megfagyott, végül kocsival jutott el a füredi kastélyába. A következõ na-pon a Balaton is befagyott, a jég alatt halászott, s a legna-gyobb zsákmányt feleségének küldte.
Az éj leple alatt Krisztyán Tódor lepte meg, puskát fogott rá, ledobta magáról a régi gönceit, s helyette Tímár ruhájába bújt, ezalatt elmesélte, mi történt vele. Gályarabsága idején az apja mellé verték vasba, s tõle tudta meg, hogy Ali Csorbadzsi a basa kincseit lopta el, s azzal menekült. Tódor számára rög-tön nyilvánvalóvá vált, hogy mibõl gazdagodott meg olyan hirtelen Tímár Mihály. Û azt gondolta, hogy megölte Mihály a törököt és elrabolta kincseit. Ennek a hímek a birtokában a csirkefogó Komáromba sietett, de nem találta meg Tímárt. Tí-meát próbálta megkörnyékezni, de párbajoznia kellett miatta, aztán a szigetet is felkereste, de s ott sem találta, Almira, a ku-tya mentette meg Noémi és Dódi életét. Tímár tehetetlennek érezte magát, átfutott az agyán, hogy ez a szörnyeteg minden titkát tudja, s szétkürtölheti. Krisztyán valóban zsarolni akar-ta 6t, azért kereste égre-földre. Négy levelet írt: a török kor-mánynak, a bécsi udvarnak, Tímeának és Noéminek, melyek-ben feltárja a teljes igazságot, Tímár Mihályon múlik, hogy elküldi-e õket. Egy váratlan pillanatban Krisztyán torkának ugrott, majd kilökte a téli éjszakába. Ezután öngyilkos szán-dékkal eredt útnak, de amikor a víztükörbe nézett, egy rette-netes arc bukkant ki a vízbõl, majd a jég maga alá zárta.
Ekkor a Senki szigetére sietett, s közölte kedveseivel: Noémi-val és Dódival, hogy örökre velük marad. Tavasszal a halászok egy férfi holttestére bukkantak, csak a ruhája és a személyes tár-gyai alapján tudták azonosítani. Tímár Mihály volt az, négy le-vél is lapult a zsebében, de azok teljesen eláztak. Komáromban temették el, hamvvedrét egy alabástrom nõi szoboralak tartja, amely hasonlít Tímeára. Felesége mindennap friss virágot vitt.
Tímár elmesélte élete történetét Noéminek, aki megbo-csátott neki, már csak egy dolgot tartott fontosnak, hogy Tí-meát értesítse a titkos celláról, ezt Dódival íratták meg neki. Tímea hûségesen gyászolt, aztán újraéledt szívében a régi szerelem Kacsuka õrnagy iránt, aki a gyászidõ letelte után megkérte a kezét. Athalie úgy viselkedett, mint aki õszintén örül az esküvõnek. A menyegzõ napján a nagy készülõdés-ben Athalie tûzte fel a menyasszony fátylát, s megszúrta a fejét véletlenül, erre Tímea ügyetlennek nevezte.
Athalie-ben újra feléledtek a régi sérelmek, Tímea utolsó éjszakáját töltötte a régi házban, ezt az alkalmat használta ki Athalie a bosszúra. A Szent György kép mögül várta, hogy Tímeát elnyomja az álom, majd elõjött, s le akarta szúrni, de Tímea felébredt, ráismert támadójára, sokáig dulakodtak, majd a kívülrõl jövõ zajra elmenekült Athalie. Alvást szín-lelt, de arca elárulta. Majd elõkerült Dódi levele is, amibõl megtudták a rejtett kamra titkát, s ott ráakadtak Athalie vé-res ruhájára és naplójára. Még egyszer kellett Tímeának ta-lálkoznia Athalie-val a szembesítéskor, s ekkor még búcsú-zóul elárulta, hogy a rejtekrõl rajta kívül csak Tímár Mihály tudott, tehát biztos életben van. Ezzel nagy fájdalmat oko-zott Tímeának, aki inkább Levetincen temettette el magát, hogy ne egy idegen mellett kelljen nyugodnia.
Negyven éve tûnt el Tímár Mihály Komáromból. Az író gyermekkorában egy temetésen hallotta azt a mesét, hogy nem halt meg, csak elbujdosott. A szigeten ma mintagazda-ság van: gyümölcsös, méhes, szárnyasok, virágok. A mesélõ járt ott, s talált egy nagyon öreg embert, aki azt mondta ma-gáról, hogy volt egy ember, aki otthagyta a világot, amely csodálta, s csinált magának egy másikat, ahol igazán szere-tik. Arra a kérdésre, hogy ki õ, csak ennyit felelt : Senki.