Aki unja a játékokat az már igencsak koros egyén lehet. Másik alternatíva: Annyit játszott már, hogy a fülén folyik ki az egész. De ez hajaz az elsõ mondatomra, mivel ehhez meg idõ kell és nem is akármennyi. Ez a fõ ok. A jelenlegi játékok is jók, és eléggé sok közülök etalon kategória. Tehát ezzel nincsen baj. A baj azzal van, hogy az ember jószokásához híven szeret visszatekinteni a múltba. És elkezd nosztalgiázni. Csak ezzel az a gond, hogy az már a MÚLT. A jelenben a játékipar igazi piaci sikerágazattá nöte ki magát, és minden az anyagi vonzatról szól, vagy legfõbbképpen errõl. Persze a PC ettõl még PC marad, hiszen a fejlesztések nem álltak le és egy változó hardware-rû felépítésen (magyarúl egyre jobb PC-ken) újabb technológiákat lehet megalkotni, leprogramozni, ami mindig is jellemezte az ipart.
A porbléma fõ oka, mármint akik azt mondják, hogy a mostani piac termékei hótgagyik az abból ered, hogy régebben még játékfejlesztés címszó alatt kreatív és lelkes fiatalok ontották az öteleteket magukból és nem voltak "holmi" bazinagy pénzzel megáldott kiadók, akik a nyerseég fejében meghúzták volna a vonalat. Ezért a kicsiny (akár 1-3 fõs) csapat letudta rakni az asztalra a világsikert jelentõ programokat. UFO, Panzer General, Warcraft, Dune, Wolfenstein 3D stb...
Ma más a helyzet. De ha visszapörgetnénk az idõt és újra eltelne 10 év, akkor is ugyanitt járnánk ahol ma. Üzlet az üzlet, senki nem csinál semmit ingyen és valamibõl élni is kell. A közeg mely õket kiadókat és fejlesztõket élteti azok mi vagyunk. Ja mondjuk igen. Bocsánat. Már aki leszurkolja a zsét a szoftverekért. Aki más úton jut hozzá, az kiesik ebbõl a körbõl.
tehát sötét fellegek vonuljanak félre, nem kell aggódni, akik pedig temetik a programokat vagy egyszerûen befásúltan unalomhadjáratba kezdtek, azok foglalkozzanak mással. Abban is van annyi öröm és üröm, mint ebben.