Rangadógyõzelemmel feledtette elõzõ fordulóbeli nagykõrösi „eltévelyedését” a listavezetõ Vitai Eger-Fekete Sasok együttese, amely szombaton este jó iramú, változatos mérkõzésen múlta felül a tabella második helyén álló, s jó hírét ezúttal is igazoló Fehérvár Kodolányi KC csapatát. A találkozó egyes periódusában már idény eleji önmagukat idézõ egriek különösen a középsõ negyedekben nyújtott ellenállhatatlan játékuknak köszönhetik az NB I/B-s mezõny egyik legjobb formában lévõ alakulata elleni sikert, amely talán segít kilábalniuk az utóbbi idõban tapasztalt hullámvölgybõl.
A nyitó felvonásban azonban alaposan ráijesztettek a találkozóra szép számmal kilátogató és ismét remek hangulatot teremtõ szurkolóikra Földesi Attila tanítványai, akik úgy tûnt, képtelenek szabadulni az elmúlt heti váratlan kudarc okozta bénultságtól. Mind támadásban, mind védekezésben hibát hibára halmoztak ekkortájt a vendéglátók, a megilletõdöttség legkisebb jele nélkül játszó fehérváriaknak ugyanakkor szinte minden megoldásuk sikerült. A nem egészen ilyen produkcióhoz szokott publikum döbbenten figyelte a már közel húszpontos hátrányban lévõ (6–25) kedvencei vergõdését, s ekkor gyaníthatóan igen kevesen fogadtak volna arra, hogy a nagyszünetben már Kolláréknál lesz az elõny. Pedig így történt, a cserepadon kezdõ Mitchellel „felmagasított” Sasok teljesítményében ugyanis a második negyedre száznyolcvan fokos fordulat állt be. A némileg visszaesõ vendégeket egész pályán letámadó egriek addig meglehetõsen pontatlan dobásai egyre gyakrabban jutottak el rendeltetési helyükre, különösen, ha a bokasérülése ellenére kiválóan játszó Ughy, a mezõnybõl szinte alig tévesztõ Hartvich, vagy a kisebb zsákoló-show-t rögtönzõ Mitchell volt a „feladó”. A félidõ végére megszerzett kétpontos vezetés ugyanakkor mindennek volt nevezhetõ, csak megnyugtatónak nem, szemben azzal a 21–4-es szériával, amit a házigazdák a térfélcserét követõen vágtak ki (76–59). A remekül küzdõ dunántúliaknak azonban ez sem tudta kedvét szegni, s Gorski vezérletével a hajrában egyre közelebb lopóztak az ekkortájt fõként Praznovsky kosaraival araszolgató, Bíró Balázs személyében egy régi-új játékost is bevetõ riválisukhoz. Az utolsó percre így 100–96-os állással fordultak a csapatok, azonban a végjátékban a mezõny legjobbja, Ughy Albert gondoskodott róla, hogy ne boruljon a papírforma.
Földesi Attila: – A találkozó elejét ismét átaludtuk és tizenkilenc pontos elõnyt ajándékoztunk ellenfelünknek. A második negyedtõl azután végre elkezdtünk kosárlabdázni és az utolsó három játékrészt már fölényesen nyertük, tudomásul kell azonban vennünk, hogy egy mérkõzés negyven percig tart.
Tajti Zoltán: – Csapatomat dicséri, hogy tartalékos összeállításban is szépen helytállt és egy színvonalas, gólgazdag mérkõzést tudott játszani a bajnokesélyes egriekkel. Ellenfelünk gyõzelméhez gratulálok és kívánom a Sasoknak, hogy az A-csoportban is megállják a helyüket.