Úgy 2 éves lehettem, amikor nagymamát mentünk látogatni. Kint játszottam a kertben. Mamámnak volt baromfiudvara, és alig totyogó pelyhes kis libái. Én megfogtam õket a nyakuknál fogva, és lefektettem õket, hogy aludjanak - ilyet játszottam. Valójában a fogással azonnal nyakukat törtem és/vagy megfolytottam, így elégedett mosolygással nyugtáztam, hogy a kis libák milyen szépen alszanak katonás sorban a bokor alatt, ahova letettem õket, óvva a napsütéstõl, és az erõs fénytõl, mert hát ott senki nem tud aludni. Az eset kiderültével apukám jókat nevetett, nagymamám meg sápítozott és a fejét fogta, hogy megtizedeltem a kisliba-állományát.