(szigorúan magánvélemény, az 'szvsz', 'szerintem', meg a többi blablát képzeljétek bele)
se a korongvilág regények nem igazán fantasy sztorik, se az útikalauz nem scifi... a környezet valamennyire az, de mindkettõ társadalomkritika és filozófia leginkább, egy valamennyire humoros környezetbe ágyazva. bár ez is az elsõkre igaz csak, mind a trilógia utsó kötetei, mind az újabb korongvilág könyvek szakítanak valamelyest ezzel a hagyománnyal, és nagyon kemény szatíra lesz belõlük, a Lacee által említett abszurddal karöltve... az az eset, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy másokon, vagy önmagán nevet (és ha rájön, az nem mindig nyugtatja meg). a klisés dolog annyiban igaz, hogy a regények nagyrésze egy vagy több meglevõ klisét vagy sztorit dolgoz fel (télapó, idõutazás, Faust, Macbeth, mese-klisék, filozófusok, hollywood, ausztrália...), és azokat helyezi egy egységesnek tûnõ környezetbe. természetesen lehet könnyed fantasy ponyvácskaként olvasni - az elsõ két kötetet mindenképpen - de sokkal elgondolkodtatóbb, mint a kalandozós fantasy könyvek. ugyanígy nem SF a galaxis útikalauz, és még csak nem is valamiféle utópista regény. hanem egy nagyon mély, és sokfele elágazó filozófiai írás, egy mókás környezetbe oltva. lehet csak amiatt olvasni, hogy "háhá, milyen szerencsétlen hülye az a marvin" - de szerintem ennél sokkal többet érdemel. a film valószínûleg inkább a humoros, és szórakoztató ágat fogja hangsúlyozni (DA is tudta, látta a mai igényeket a moziban), és nem fogjuk annyira kilátni belõle a filozófiát. (bár Humma Kavula szerepeltetése azért elég érdekes plusz dolgokat hoz majd be, így lesz egy elejtett félmondatból neves szereplõ :) - bár ez se újdonság már, többször eljátszotta mind a rádiójáték, mind a regények folyamán)