- Az ég forrásba jön! - kiáltotta. - A természet üvöltõ ürességgé omlik össze. Húsz másodpercen belül
véget ér a világ! Látják a végtelenség fényét, amint felénk rohan?
Dühödten tombolt körülöttük a pusztulás. Ebben a pillanatban, mintegy végtelen távolságból, trombita
harsant. Max szeme a zenekar felé fordult üregében. Nem volt trombitás közöttük! Hirtelen kavargó
füstoszlop szállt fel közvetlenül mellette. A trombitaszóhoz újabb trombiták hangja csatlakozott. Több
mint ötszázszor csinálta már végig Max ezt a show-t, de soha ilyen nem történt vele. Riadtan hátrált
az örvénylõ füstoszlop elõl, amelynek belsejében egy alak kezdett el materializálódni. Õsöreg,
szakállas férfi volt az illetõ, köpenyben. Alakját fény övezte, szemében csillagok égtek, homlokát
aranykorona ékesítette.
- Mi ez? ! - suttogta Max kerekre tágult szemekkel. - Mi folyik itt?
Az étterem végében ülõ kõarcú társaság, amely a Nagy Zarquon Próféta Második Eljövetelét várta,
talpra ugrott, és zokogva kántálni kezdett.
Max pislogott a meglepetéstõl. Karját a hallgatóság felé emelte.
- Nagy tapsot kérek, hölgyeim és uraim - kiáltotta - a Nagy Zarquon Prófétának! Íme, eljött! Zarquon
másodjára is eljött közénk!
A közönség mennydörgõ tapsától kísérve Max átvonult a színpadon, és a próféta kézébe nyomta a mikrofonját. Zarquon krákogott. Körülnézett az egybegyûlteken. A csillagok zavartan hunyorogni kezdtek. a szemében. Idegesen forgatta a kezében a mikrofont.
- Ööö - mondta. - Helló! Ööö... az a helyzet... izé... elnézést a késésért, de sajnos közbejött valami az utolsó percben.
Szemlátomást idegesítette, hogy lélegzet-visszafojtva lesik minden szavát. Megköszörülte a torkát.
- Ööö... hogy állunk az idõvel? - kérdezte. - Volna egy per...?