Vendéglõ a világ végén 24. fejezet vége.
-Tehát lényegében egy percen belül landolni fogunk?
- kérdezte Arthur.
-Nos, nem annyira landolni, mint... ööö... mint in-
kább...
-Mint inkább mi? - kérdezte Ford élesen.
-Hát - válogatott a kapitány óvatosan a szavak kö-
zött -, úgy rémlik, hogy a lezuhanás jobban...
-Lezuhanás?! - kiáltott fel egyszerre Ford és Arthur.
-Ööö... igen - mondta a kapitány. - Igen, azt hiszem,
ez része a tervnek. Volt rá valami borzasztó nyomós ok,
ami pillanatnyilag nem akar beugrani. Valami, ami azzal
volt... ööö...
Ford felcsattant:
-Az egész bagázs egy rakás szerencsétlenség! - ordí-
totta.
-Ja, igen - csillant fel a kapitány szeme -, most már
emlékszem. ez volt az az ok!
ugyan az, 26.fejezet közepe táján:
-Mért nem képesek az emberek békében és harmóni-
ában élni egymással?! - sopánkodott Arthur.
Ford hangos és rendkívül öblös nevetésre fakadt.
-Negyvenkettõ! - mondta sunyi vigyorral. - Hiába,
nem megy! Na, nem baj.
Arhtur úgy nézett fordra, mintha az megõrült volna, s
minhogy semmi sem utalt az ellenkezõjére, úgy érezte,
tökéletesen helyénvaló a feltételezés, miszerint csak-
ugyan így áll a helyzet.