Én úgy vélem, hogy aki tényleg(!) jót akar, az tiszességesen dolgozik, karriert épít és komoly adókat fizet, minek következtében az állam ugyan az így létrejövõ pénzügyi források nagy részét el fogja lopni és/vagy rossz helyre csoportosítja, de mégis összességében hosszútávon el fogja tudni látni belõle rászorulókat stb. Jóléti államokban látható ez a természetes folyamat. Minden egyéb megoldás csak tûzoltás és átmeneti megoldás. Hiába adsz pl. a hajléktalannak enni, mert HOLNAP is hajléktalan lesz és éhes. Ellenben ha a gazdaság rendben van, akkor tudsz neki munkát, házat, kocsit ,családot adni és máááris magától mennek a dolgok.
Elsõsorban a hosszútávú (és nagyléptékû, akár globális) megoldásokban kell gondolkozni, mert különben a világ összes jóindulata sem lesz képes megmenteni a gyengéket, ugyanis pusztán a jóindulatot nem lehet megenni és elégetni sem, hogy ne fázzál stb. Tipikus tanítsd meg az éhezõt halászni, ahelyett hogy hallal tömöd eset. :_D
EZ persze nem zárja ki az eseti, vagy helyi karitatív tevékenységet, inkább együtt van értelmük.