én is találkoztam már párral (van egy ilyen unokatesóm is), de engem speciel szinte felzaklat, hogy nem tudják rendesen kifejezni magukat és rémesen szarul érzem magam, ha a közelükben kell tartózkodnom. ugyanúgy taszít és lehúz, mint mondjuk a pszichózisok, pszichopátiák. nem kell ezt túlérzelgõsködni. vagy egyszerûen csak nem nekem való feladatkör, hogy ilyenekkel foglalkozzak, mert legszívesebben kerülöm õket. akik ebbõl szellemi kielégülést tudnak nyerni, azoknak egészségükre, de én semmiképp sem helyezném õket egy eszményi magasabb szintre pusztán ezért. fõleg nem akkor, ha reklámozzák ezt a személyiségvonásukat. mint ahogy általában senki nem nézi jó szemmel, ha valaki felírja egy vélt pozitív tulajdonságát egy zászlóra, és végigkurválkodik vele az utcán.