A játékosok bemutatása koromsötét csarnokban, fénycsóvával. Akár az NHL-ben. A vendégek teljesen természetesek, a mieink mintha egy kicsit meg lennének illetõdve. Hiába no, õk még nem szoktak hozzá az ilyesmihez.
Már az elsõ pillanatokban látszik, hogy a kanadaiak pokolian gyorsak, szenzációsan korcsolyáznak, s technikailag mindent tudnak, amit ebben a sportágban tudni lehet. No persze a többségük már megjárta az NHL-t, DiPietro Stanley-kupát is nyert a Montreal Canadiensszel még 1993-ban, s az effajta sikereket nem adják ingyen. Villámgyors akciók, a magyar védõk idõnként csak keresik a pakkot, de szerencsére mindig van valaki, aki odaér, aki tisztáz.
Akkor viszont a bal oldalon elszáguldó Metropolit tökéletesen passzol a lendületbõl érkezõ Hlushko elé, aki ahogy jön, kapásból óriási gólt lõ. Mire Budai leér, hogy összezárja a lábát, a korong már kifelé jön a kapuból.
Pillanatnyi csend a nézõtéren. De csak pillanatnyi, mert azonnal megszólal a "Magyarok! Magyarok", s néhány Budai-bravúr is fokozza a hangulatot. Számtalan apró finomságot mutatnak be a piros mezesek, de a magabiztosságuk a 7. percben tovaszáll: Palkovics teszi mesterien a korongot Ocskay elé, s a fehérvári hívõk kedvenc "Csicsója" jobbról elemi erõvel lövi ki a hosszú alsó sarkot.
A csarnok majd szétrobban, a szurkolók örjöngenek, csakúgy, mint a jégen Ocskay: ez volt a hokitörténelem elsõ, magyar jégen ütött gólja a kanadai hálóba. A juharlevelesek tovább nyomnak, a védelem és Budai stabilan áll a lábán, a túloldalon Hirsch viszont nem hisz a szemének: a 18. percben ugyan Tõkési lövését még védi, a kipattanóra azonban nem a sajátjai, hanem Palkovics érkezik.
A kanadaiak megzavarodnak, Ladányi egész pályás álompassza után kilépõ Peterdi helyzeténél csak a kapuvas menti meg õket az újabb góltól. No, meg a harmad végét jelzõ dudaszó…
Az öltözõben komoly fejmosás lehetett, mert a második játékrész elsõ percében hétszer (!) lõnek kapura, ám Budait egyszerûen nem lehet legyõzni. De nem érdekli õket, csak mennek elõre, a mieink még a saját harmadukból is alig-alig tudnak kijönni. A 27. percben végre sikerül, s meg is van az eredménye: Heward a saját kapujánál ügyetlenkedik, Hoffmann elcseni a pakkot és…
DiPietróék viszont nem ámuldoznak, inkább még feljebb pörgetik a tempót. A 31. percben elõbb Toms, majd Alston lõ, Budai kétszer is véd, ám a harmadszorra érkezõ Manelukkal szemben már tehetetlen. Az addig magabiztos védelem most nem remekelt, igaz, nem sokkal késõbb a kanadaiaké is bakizik. Még egyet. Csibi korongjával Orsó robog el a bal szélen, s még választhat is, hogy lõ vagy passzol. Ô az elõbbi mellett dönt, s a nem sokkal korábban beálló Verner lábai között becsúszik a pakk a kapuba.
A játékrész vége elõtt Alston gólja ugyan valamelyest csillapítja a lelkesedést, de ezt a két fantasztikus harmadot már senki nem veheti el a magyar válogatottól. Azért pedig a kanadaiak tesznek meg mindent, hogy harmadik ilyen már ne legyen. Ha lehet, még nagyobb a nyomás, Budainak még többször kell mentenie, és ez az 51. percig sikerül is. Akkor viszont Metropolit kapu mögül visszatett korongja után Hlushko kegyetlenül kilövi a bal alsó sarkot.
Sajnos nem. Széligék egyre többet vetõdnek, egyre többször maradnak le a passzokról, egyre több a kihagyás. Budai ugyan még stabilan áll a lábán, de egymaga kevés: Alston teljesen egyedül marad középen, s õ nem az a fajta, aki ilyen ziccert elhibázzon. Nem is teszi. Van még egy kis idõ, de a csarnokban lévõk már tudják: ezt a meccset a kanadaiak megnyerték.
Ennek ellenére mindenki tapsol, elismerõen bólogat, ünnepel: a magyar jégkorong-válogatott ismét, immár sokadszor megmutatta, hogy erején felül képes teljesíteni egy játékerõben akár jóval elõtte járó csapattal szemben. Így volt ez az õsszel a szlovákok és most a kanadaiak ellen, s bizonyára így lesz ez legközelebb is.
Ezért szereti ennyire a közönség ezt a csapatot.
Kit érdekel a vereség? Ezt akár gyõzelemként is felfoghatjuk…
Tényleg szép volt, fiúk!
Meglepte-e a kanadai csapatot a magyarok ellenállása? – kérdeztük Garry Greent, a kanadai edzõt.
– Nem becsültük alá a magyar csapatot, hiszen pontosan tudtuk, hogy négy kettõre legyõzték a szlovákokat, ami figyelemre méltó eredmény. Fel is hívtam a játékosok figyelmét, hogy számítsanak kemény küzdelemre. Nagyon tetszett a magyar csapat játéka, korcsolyázótudása, küzdõképessége, és az, hogy egységes csapat módjára szívvel, lélekkel küzdött. Külön kiemelném a kapus teljesítményét, az elsõ gólunk után negyven lövésen keresztül nem tudtuk bevenni a ketrecét. Fantasztikus volt a közönség, le vagyok nyûgözve, látszik, hogy imádják a hokit. Köszönjük a meghívást, ez a mérkõzés a bázeli Skoda-kupa elõtt ideális volt számunkra, hogy összeszokjunk, és csiszoljuk játékunkat. Egy nagy különbségû, könnyed gyõzelem esetén nem lett volna túlságosan hasznos a mérkõzés, de így többet kaptunk az összecsapástól, mint elõzõleg számítottunk rá. Várva várjuk, hogy áprilisban visszatérjünk az A-csoportos világbajnokság elõtt.
Feltûnõ volt, hogy a kanadaiak egy sebességgel gyorsabbak a magyar hokisoknál, mégis hõsiesen küzdöttek, és alaposan megszorongatták a vendégeket. Min múlott a gyõzelem? – kérdeztük Dusan Kapustát, a magyar szövetségi kapitányt.
– Kivételes adottságú jégkorongozók a kanadaiak, ezt mindenki láthatta. Már az elsõ harmadban kaphattunk volna öt-hat gólt, de küzdöttünk, harcoltunk, és kis híján sikerült meglepnünk õket. Gratulálok játékosaimnak, nem omlottak össze a teher alatt, és gratulálok az ellenfélnek is, megmutatta, milyen egy proficsapat. A meccs végére elfáradtunk, nem bírtuk erõvel. A magyar hoki évrõl évre jobb lesz, ezen az úton kell haladnunk tovább.
Informatika és tudomány
