A sárdagasztást azt nem szeretem. Sõt az esõt se nagyon. Legalább is elindulni nem szeretek úgy, hogy szakad. Persze ha menet közben kap el, az már egy másik kérdés.
Mondjuk ha nincs esõ, sokszor akkor is nyakig porosan, szutykosan érek haza.
Minden esetre tény, hogy a dagonyázós versenyek közben és után lehet a leginkább a hangulatot elkapni fényképeken. Bár szerintem ugyan így sugallja ezt az érzést az, amikor az emelkedõn felfelé erõlködõ arcokat, vagy a hegyoldalon lefelé zúzó bringás porcsíkját kapja el egy fotós. Ha pedig elvonatkoztatunk a versenyektõl, akkor a lélegzetelállító tájakon készült bringás fotók hangulatát nehéz lenne bármi mással utolérni.
A bringás videókat inkább nem sorolom ide. (Cranked és New World Dissorder részei.) Ez az egyszerû "civileket" inkább elriasztja, mint megnyerné a bringázásnak. Persze akik már függõnek számítanak, azoknak úgy is mindegy.