Múlt nyáron Nyugat-Magyarországon kolbászoltunk burgenlandi kitérõkkel. Volt egy rész, ahol 2 km-en keresztül emelkedett - vérhúgyozás megvolt. A domb tetején pihi, majd mentünk tovább. Indulunk a dombtetõrõl, klafa kis lejtõ, megrakott bicajokkal megyünk 40-50-nel, amikor beérünk a faluba. Tépünk mint az állat, amikor egy enyhe S-kanyar után az út 10%-os lejtõbe megy le olyan 300 méter hosszan - csak ezt mi már a lejtõn vettük észre az agyatlan sebesség miatt.
Utólag elgondolkodtunk, hogy mi van, ha kikanyarodik elénk valaki? Nekem görgõs fék van a bicajon, a többieknek viszont csak a hagyományos fék, de azt hiszem, akkor ez nem számított volna.
Mivel enyhén lejtett a völgy, amibe lementünk, utána még vagy 10 percig gurultunk tekerés nélkül.
Aki valami elképesztõen meseszép bicajutakon akar tekerni, az csináljon egyszer egy nyugat-magyarországi-burgenlandi túrát.
Sógoréknál nem úgy állnak hozzá, hogy "na bazze, ezt is meg kell csinálni", hanem komolyan veszik. Elég csak megnézni, milyen ordító a különbség pl. a Fertõ-tó körüli kerékpár-utakon attól függõen, hogy magyar vagy osztrák oldalon tekersz.